A Apple M5 SoC elemzése: A Apple szilícium tovább növeli előnyét az AMD-vel, az Intellel és a Qualcommmal szemben

A különböző CPU-k és GPU-k közötti érdemi összehasonlítás érdekében a szintetikus benchmarkokban a tiszta teljesítmény mellett az energiafogyasztást is megvizsgáljuk, majd ez alapján határozzuk meg a hatékonyságot.

A fogyasztásméréseket mindig külső kijelzőn végezzük, így kizárhatjuk a különböző belső kijelzőket mint befolyásoló tényezőket.

Mindazonáltal itt a rendszer teljes fogyasztását mérjük, és nem csak a CPU és a GPU megjelenített értékeire hagyatkozunk.

Az M4 generációval a Apple már biztosította az egymagos koronát, az új M5 pedig ismét magasra teszi a lécet.

A 10 magos M5 SoC 10-12%-kal gyorsabb az M4-es modelleknél a Cinebench 2024 egymagos teszteken, és így 26-38%-kal gyorsabb, mint az adatbázisunkban szereplő leggyorsabb nemApple processzor, a Intel Core Ultra 9 285K asztali processzor.

Az M5 a passzív hűtésű iPad Pro 11 szintén jelentősen gyorsabb, mint a versenytársak, amint az a Geekbench 6.5 egymagos tesztjében is látható.

Az M5 magasabb órajele a magasabb energiafogyasztás rovására is megy (7 W - 7,7 W vs. ~5,2 W az M4 esetében), ami a hatékonysági diagramokon is látható.

A nagyobb teljesítmény ellenére a hatékonyság a 10 magos M4-hez képest kissé, 4%-kal rosszabb lett.

Ettől függetlenül az általános hatékonyságnak hasonló szinten kellene lennie, ha figyelembe vesszük, hogy az M5 MacBook Pro dupla annyi RAM-mal van felszerelve (32 GB vs. 16 GB), ami szintén növelheti az energiafogyasztást.

Mindazonáltal ez az eredmény még mindig egyértelműen elég ahhoz, hogy messze maga mögött hagyja a versenytársakat.

A többmagos teljesítmény átlagosan közel 20%-kal jobb, mint az M4 processzoré, és így az M5 képes a leggyorsabb H-osztályú AMD és Intel mobil processzorok - mint például az M4 processzorok - teljesítményét nyújtani Core Ultra 7 255H vagy a Ryzen AI 9 HX 370 - ellenfelei számára.

Az Intel chipek általában 45 W és 115 W közötti tartományban konfigurálhatók, míg az AMD esetében ez 30 W és 80 W között lehet. Amit fontos megjegyezni, hogy ezek a CPU-k több mint 70 W-ot igényelnek az eredmények eléréséhez.

Az új M5 SoC a régi Apple M3 Pro-t is megelőzi (mindkét változat). A Snapdragon processzorok itt is egyértelműen hátrányban vannak.

Az egymagos terheléshez hasonlóan a többmagos teszteknél is megnövekedett energiafogyasztást látunk. Míg a MacBook Pro 14-ben az M4 stabilan 24 W-ot fogyasztott, addig az M5 rövid időre 30,5 W-ot, ami aztán gyorsan 27,5 W-ra csökken.

Az M5 rendkívül jelentős teljesítményelőnye az általános hatékonyságnak is kedvez, így az új lapka a Cinebench 2024 többmagos hatékonysági táblázatában az élre került.

Az M5-öt követi a 10 magos M4, majd a Snapdragon X Elite 78-100 a Qualcommtól. Általánosságban elmondható, hogy az ARM chipek ebben a teljesítményosztályban lényegesen jobban teljesítenek, mint x86-os AMD és Intel társaik.

Az új M5 GPU energiafogyasztása nagyjából ugyanannyi, mint a régi M4 GPU-é (18 W-19 W), de a szintetikus benchmarkokban 25-30%-kal jobb a teljesítménye.

Az új GPU az AMD, az Intel és a Qualcomm jelenlegi iGPU-jait is jóval megelőzi.

Kicsit más a helyzet, amikor a Cyberpunk 2077. A cím most már natív verzióban is megjelent macOS-re, ezért most már jobban tudjuk értékelni a teljesítményt (a tiszta teljesítményt használjuk Metal FX upscaling nélkül).

Az új M5 chip az egyik leggyorsabb jelenlegi iGPU-val rendelkezik (a Strix Halo kivételével), de nem gyorsabb, mint a legjobb verziók a Intel Arc Graphics 140V vagy a AMD Radeon 890M.

A régi MacBookokkal való összehasonlításokat óvatosan kell kezelni, mivel ezekben csak a játék emulált változatát tudtuk tesztelni, ami természetesen a teljesítmény rovására megy.

Ráadásul úgy tűnik, hogy a címtől függően is vannak különbségek, mert a Baldur's Gate 3 (amely natívan is elérhető macOS-re) például jelentősen nagyobb a teljesítmény, mint a fent említett Intel és AMD iGPU-kon.

A Cyberpunk 2077-et szintén a hatékonysági elemzéshez használjuk, és itt is az új M5 SoC alig előzi meg az Arc Graphics 140V legjobb változatait. Összességében az eredmény jó, de a Apple nem rendelkezik jelentős előnnyel ebben a szakágban. Legkésőbb a Panther Lake-nek köszönhetően az Intel javára kellene fordulnia a helyzetnek, legalábbis a Cyberpunk 2077-ben.

Apple ismét képes növelni a teljesítményt az új M5 SoC-vel. A TSMC 3 nm-es gyártási folyamatának immár harmadik generációjában a CPU-magok órajelét ismét megnövelték.

Ez a jelenleg megvásárolható leggyorsabb egymagos processzort eredményezi. Az a tény, hogy az M5 a passzív hűtésű iPad Pro nagyobb egymagos teljesítményt nyújt, mint az Intel leggyorsabb asztali processzora (Core Ultra 9 285K), lenyűgöző, és egyben elég nagy csapás a konkurenciának.

A Apple azonban ezt a teljesítményelőnyt megnövekedett energiafogyasztással cseréli el. Bár az egymagos hatékonyság nagyjából ugyanolyan marad, mint az M4 generációé (és még mindig jelentősen jobb, mint a többi versenytársé), a megnövekedett fogyasztás némileg rövidebb akkumulátor-üzemidőt is eredményez.

A mindennapi használat során gyakran vannak olyan rövid terhelési fázisok, amikor az M5 egyszerűen egy kicsit több energiát fogyaszt, amit az új iPad Pro 11 valamint a MacBook Pro 14. Fogyasztói szempontból valószínűleg több értelme lenne, ha nem növelnék az egymagos fogyasztást.

A többmagos és grafikus tesztekben mind a teljesítmény, mind a hatékonyság érezhetően nőtt. Kíváncsian várjuk, hogy az M5 Pro és az M5 Max SoC-k mire lesznek képesek, és hogy az Intel fel tudja-e venni a versenyt a Panther Lake-kel.

A Qualcomm már bemutatta a Snapdragon X Elite processzorok második generációját, de a számok kiértékelésével még várnunk kell jövő évig.