Csillagászok első alkalommal tanúi egy magnetár születésének egy szupernóva belsejében
Egyes csillagok életének végén heves robbanás következik be, amelyet szupernóvának neveznek. A csillag külső rétegei kifelé robbannak, a mag pedig összeomlik, és neutroncsillagot alkot. Ez egy rendkívül sűrű, neutronokkal teli csillag. A magnetár a neutroncsillagok egy speciális típusa, amely rendkívül erős mágneses mezővel, gyors, néha az 1000 fordulatot is meghaladó másodpercenkénti forgással és hatalmas energiakibocsátással rendelkezik. Ez hatalmas mennyiségű energiát szabadít fel a környezetében.
A szuperfényes szupernóvákat a 2000-es évek elején fedezték fel. Ezek a robbanások 10-szer vagy többször fényesebbek, mint egy normál szupernóva, és sokkal tovább tartanak. 2010-ben Dan Kasen asztrofizikus Lars Bildstennel és Stan Woosleyval együtt azt az elméletet terjesztette elő, hogy amikor egy hatalmas csillag összeomlik, a magja egy gyorsan forgó magnetárt alkot. Ez olyan mágneses mezőt hoz létre, amely felgyorsítja a részecskéket. Ezek a részecskék belecsapódnak a szupernóva törmelékébe, újrafűtve azt, ezáltal a robbanás sokkal fényesebbé és hosszan tartóvá válik.
További felismerésekhez vezetett az SN 2024afav fényességének több mint 200 napon át tartó távcsöves tanulmányozása. A fényesség négy dudort mutatott, amelyek fokozatosan egyre közelebb egymáshoz, növekvő oszcillációval jelentkeztek. Ezt nevezik csiripelésnek.
Miután egy csillag felrobban és magnetárt alkot, némi törmelék a magnetár felé esik, és egy forgó gyűrűt, úgynevezett akkréciós korongot alkot. Ez a korong nem teljesen egy vonalban van a magnetár forgástengelyével, ami az általános relativitáselmélet kerethúzódásához vezet. A csirip felgyorsul, ahogy a korong befelé mozog a magnetár felé. A Vera C. Rubin Obszervatórium a közeljövőben további ciripelő szupernóvákat fog keresni. Ez további újonnan született magnetárok felfedezéséhez vezethet, ami javítja a szupernóvákról szerzett ismereteinket.
