Új elemzés leszűkíti a világegyetem legvalószínűbb korát

A Hubble-feszültség a modern kozmológia egyik legnagyobb megoldatlan rejtélye. A Hubble-állandó, amely egy olyan szám, amely a világegyetem tágulási sebességét méri napjainkban, különböző technikákkal számították ki.

Az első a helyi távolsági létra mérések, amelyek a közeli galaxisokat figyelik meg, és olyan méréseket használnak, amelyek azt sugallják, hogy az univerzum gyorsabban tágul és fiatalabb. A második a korai univerzum mérése, amely a korai univerzumból származó, kozmikus mikrohullámú háttérnek nevezett sugárzást elemzi, ami azt sugallja, hogy az univerzum lassabban tágul és idősebb. Ez egy Hubble-feszültségnek nevezett eltérést hozott létre a számításokban.

A csillagászok a tágulási sebesség mérése helyett a csillagok korának egy meglévő katalógusát elemezték, amely megbízhatóbb információt szolgáltat az univerzum koráról. A nagyhatalmú Európai Űrügynökség Gaia missziójának adatait gyűjtötték össze. A Gaia csillagparallaxist mér, amely rendkívül nagy pontossággal határozza meg a távolságot. A több mint 200 000 Tejútrendszerbeli csillag csillag korát tartalmazó katalógust elemezték, és csak a legrégebbi és legmegbízhatóbb csillagok adatait használták fel.

Az elemzés alapján a legvalószínűbb kozmikus kort 13,6 milliárd évre tették. Ez a becslés szorosan illeszkedik a kozmikus mikrohullámú háttérből származtatott kozmikus korhoz. Ez azonban még nem oldja meg teljesen a Hubble-feszültséget a csillagfejlődési modellek, a korbecslési technikák és a kémiai összetétel mérések bizonytalanságai miatt. A Gaia jövőbeli adatközlései jelentősen csökkenteni fogják ezeket a bizonytalanságokat, és így nagyobb pontossággal határozzák meg a világegyetem korát.