A tudósok rejtett szerkezeti változásokat fedeztek fel a Nap mélyén

A napciklus 11 évente jelentkezik, két fontos időszakkal. Az első a napmaximum, amikor a Nap a legaktívabb, napfoltokat és napkitöréseket produkál. A második a napminimum, amikor az aktivitás a legalacsonyabb szintre csökken, és a mágneses mező gyengébb.

Korábban azt feltételezték, hogy a Nap belső szerkezete változatlan a napminimum időszakaiban. A tudósok azonban rájöttek, hogy ez nem igaz. A Birmingham Solar-Oscillation Network (BiSON), a Napot a nap 24 órájában figyelő távcsövek hálózata segítségével gyűjtöttek naprezgési adatokat.

Ezeket az adatokat 40 éven keresztül gyűjtötték, lefedve 4 napminimumot a 21. és 25. napciklus között. Az alkalmazott fő technika a heliozeizmológia volt, a Nap belső szerkezetének tanulmányozása a csapdába esett hanghullámok által okozott rezgések segítségével. A Nap felszínének rezgéseit a Földről mérik, amiből következtetni lehet a Nap belsejének hőmérsékletére, nyomására és sűrűségére. A hélium ionizációs hibának nevezett hanghullámot figyelték meg. Ez a hiba akkor keletkezik, amikor a Napban a héliumatom rendkívül magas hőmérsékleten ionizálódik, ami apró zavarokat okoz a hanghullámokban.

A legfurcsább minimum a 2008-2009-es napminimum volt a 23. és 24. ciklus között, a minimum hosszabb ideig tartott és rendkívül alacsony naptevékenységet mutatott. Ez a minimum azonban a másik három minimumhoz képest nagyon eltérő belső feltételeket mutatott. Ez a felfedezés segíthet megérteni a csillagok mágneses aktivitását, megjósolni a jövőbeli napciklusokat, és javíthatja a Földet érintő űridőjárás előrejelzéseit.