Apple M6 SoC elemzés – Az Apple 2 nm-es chipje felülmúlja az AMD-t, az Intelt és a Qualcommot

Az Apple új Mac mini-je az első olyan eszköz, amelybe beépítették az új M6 SoC-t, a Mac-ek első 2 nm-es chipjét. Az új gyártási eljárás teljesítmény- és hatékonyságjavulást ígér, és már volt alkalmunk az új M6 SoC-t alaposan tesztelni. Sikerült-e az Apple-nek tovább növelnie az előnyt, vagy túl magasak voltak az elvárásaink?

Az M6 SoC az Apple első, a TSMC-nél 2 nm-es (N2) technológiával gyártott Mac-chipje, amely két CPU-klasztert tartalmaz. Egy teljesítményklasztert kapunk két Super maggal és négy Performance maggal, valamint egy hatékonysági klasztert hat hatékonysági maggal. A maximális órajelek a Super- és Performance-magok esetében 4,78 GHz, az Efficiency-magok esetében pedig 2,94 GHz. Az új chip két neurális processzorral is rendelkezik (az M5 generáció egy helyett), az új M6 GPU pedig 12 magot tartalmaz. 

A memóriát illetően az új M6 SoC ismét akár 32 GB RAM-mal is kombinálható, de a memória sávszélessége a beépített memória méretétől függ. Az Apple a 16 GB RAM-mal rendelkező modellek esetében 153 GB/s-os sávszélességet, a 24 vagy 32 GB RAM-mal rendelkező modellek esetében pedig akár 170 GB/s-os sávszélességet ad meg. A hamarosan megjelenő belépő szintű MacBook Air 13 esetében kevesebb CPU- és GPU-maggal rendelkező változatra számítunk.

Annak érdekében, hogy érdemi összehasonlítást tudjunk végezni a különböző CPU-k és GPU-k között, a szintetikus teljesítménytesztekben mért puszta teljesítmény mellett az energiafogyasztást is figyelembe vesszük, és ennek alapján határozzuk meg a hatékonyságot. Az energiafogyasztás méréseit mindig külső kijelzőn végezzük, így kizárhatjuk a különböző beépített kijelzők hatását, és összehasonlíthatjuk a mini-PC-ket a laptopokkal is.

Mindazonáltal itt a rendszer teljes energiafogyasztását mérjük, és nem csak a CPU- és GPU-fogyasztás kijelzett értékeire támaszkodunk, így a különböző memóriakonfigurációk is befolyásolhatják az eredményeket.

Az egymagos teljesítménnyel kezdjük, és mivel az Apple már az M-sorozatú SoC-jaival is jelentős előnyt szerzett a versenytársakkal szemben (a legújabb Snapdragon X2 Elite Extreme csak kissé felzárkózott az M4-es generációhoz), nem meglepő, hogy az új M6 SoC ismét a jelenleg elérhető legmagasabb egymagos teljesítményt nyújtja. 

A két natív teljesítménymérőben (minden platformon) – a Cinebench 2024-ben és a Geekbench 6-ban – körülbelül 25%-os előnyt látunk az M4-es generációhoz képest, és körülbelül 10%-os előnyt az M5-ös generációhoz képest. Hogy ezt perspektívába helyezzük: az új M6 több mint 30%-kal gyorsabb, mint a leggyorsabb Snapdragon X2 Elite Extreme CPU, és több mint 70%-kal gyorsabb, mint az Intel Panther Lake CPU-i, valamint az AMD Zen 5 chipjei.

Az egy magos energiafogyasztás a mi teljesítményméréseink alapján körülbelül 7 watt körül mozog, így nagyjából hasonló (talán kissé alacsonyabb) az előző M5 generációhoz képest. A nagyobb teljesítménnyel együtt ez az M4-es és M5-ös generációhoz képest 13–15 %-os hatékonyságnövekedést eredményez. A Qualcomm Snapdragon processzorai jelentős előnnyel vezetnek, az Intel és az AMD x86-os processzorai pedig messze lemaradnak.

A többmagos teljesítmény is nagyon lenyűgöző, figyelembe véve, hogy ez az Apple belépő szintű chipje. A MacBook Pro 14-ben 44%-os előnyt látunk a régi M4 SoC-hoz képest, és 21%-os előnyt az M5 SoC-hoz képest. Az új M6 gyorsabb a régi, 12 magos M4 Pro-nál is, és csak kissé lassabb a 14 magos M4 Pro-nál. Az M6 a legtöbb Snapdragon X2 modellt is felülmúlja, csupán a csúcskategóriás Snapdragon X2 Elite Extreme nyújt ~14%-kal gyorsabb többmagos teljesítményt. A Panther Lake chipek és az AMD Zen 5 modelljei (Gorgon Point) szintén egyértelműen alulmaradnak.

A hatékonyság tekintetében a Mac mini új M6-os processzora rosszabb teljesítményt nyújt az M4 SoC-val felszerelt MacBook Air modellekhez képest, de ez a passzív hűtés és az alacsonyabb energiafogyasztás következménye. A fontos összehasonlítás itt az M6 és a MacBook Pro 14-es modellben található M5 közötti, ahol a TDP nagyon stabil. Itt 18 %-os teljesítménynövekedést láthatunk az új M6 esetében, ami a Surface Pro-ban található Snapdragon X2 Elite-tel való összehasonlítás esetén is igaz. Az M4 SoC-hoz képest az előny körülbelül 30 %, és mind az AMD, mind az Intel ismét messze lemarad. 

Mint korábban említettük, a memória sávszélessége a rendszermemória mennyiségétől függ. A 16 GB RAM-mal rendelkező M6 rendszerek hirdetett memória sávszélessége 153 GB/s, ami összehasonlítható az előző M5 generációval. A 24 GB RAM-mal rendelkező tesztrendszerünk hirdetett memóriaszélessége legfeljebb 170 GB/s, és az alábbi képeken látható Memory Mark benchmark eredményei alapján megerősíthetjük, hogy ennél magasabb értékeket is elérhet.

Bár a Mac mini memóriakapacitásának korlátai miatt nyilvánvalóan nem nagy méretű AI-modellekhez lett tervezve, mégis elég nagy teljesítményű chipről van szó, és a Geekbench AI-ben elért benchmark-eredmények nagyon jók. A benchmarktól függően általában 20–40%-kal felülmúlja a régi M5 generációt, emellett gyorsabb a Panther Lake chipeknél is, és jóval gyorsabb a Snapdragon X2 chipeknél.

Az új, 12 magos M6 GPU teljesítménye pontosan a régi, 16 és 20 magos M4 Pro GPU-k, valamint a nagy teljesítményű Arc B370 és Arc B390 Intel Panther Lake iGPU-k között helyezkedik el. A 10 magos M5 GPU-hoz képest 30%-os, az M4 10 magos GPU-hoz képest pedig körülbelül 80%-os az előnye. A Qualcomm leggyorsabb iGPU-ját, az Adreno X2-90-et 23%-kal veri. Az Intel és az AMD összes többi iGPU-ja (a Strix Halo kivételével) jelentősen lassabb, mint az M6 GPU.

A GPU-hatékonysági méréseinkhez a Cyberpunk 2077-et használjuk, de 2025 végéig a Mac-eken az emulált verziót használtuk, amelybe a MacBook Pro 14 M5 is beletartozik. Az egyetlen, a Cyberpunk natív verziójával készült M5 10-magos összehasonlító adat a passzív hűtésű MacBook Air-ről származik, ahol a TDP jelentősen korlátozza a teljesítményt, és az általános teljesítmény is jóval alacsonyabb. A MacBook Air 15 M5 valamivel hatékonyabb, de a különbség nem óriási, és a frissített MacBook Air M6 modellek az M6-os méréseink alapján sokkal jobbak lesznek. 

A Zenbook A14-ben található Adreno X2-90 hatékonyság szempontjából meglehetősen közel áll hozzá, de az általános teljesítmény ismét jóval alacsonyabb (-27 %). A Qualcomm azonban a Snapdragon X2 generációjával határozottan csökkentette a lemaradást. Az Intel Arc B390 itt is jól teljesít, de az összes többi versenytárs egyértelműen lemarad.