A csillagászok megfigyelték egy 500 millió fényévre lévő szupernóva kialakulásának legkorábbi pillanatait

A szupernóvák az univerzum leglátványosabb eseményei közé tartoznak. Nemrég pedig a csillagászok nyilvánosságra hoztak egy tanulmányt, amely egy, a Földtől körülbelül 500 millió fényévre található galaxisban lévő szupernóva jelenlétét tárja fel.

Valóban, 2026 márciusában az Einstein Probe észlelte az ebben a galaxisban kibocsátott röntgen-kitörést. Bár ez jelentéktelennek tűnhet, a felfedezés után röviddel számos megfigyelést végeztek, elsősorban az NSF NoirLab műszereinek segítségével.

Ezeknek a megfigyeléseknek köszönhetően sikerült észlelniük a robbanás legkorábbi pillanatait, amikor a lökéshullám elérte a csillag felszínét, és így keletkezett a szupernóva első fénye. Ezenkívül becsléseik szerint ez egy SN 2026gzf nevű, széles vonalú Ic-típusú (Ic-BL) szupernóva, amely képes gamma-sugárzási kitöréseket kiváltani.

Ez az esemény azonban egyedülálló, mivel a kutatók szerint a kezdeti lökéshullám az egyik leggyengébb, amelyet valaha is megfigyeltek az ilyen típusú szupernóváknál. Ezen felül nem észleltek bizonyítékot gamma-sugárzási kitörésre, ahogyan Brendan O’Connor egy nyilatkozatában kifejtette: 

„Az SN 2026gzf rendkívül hasonlít más, korábban gamma-sugárzási kitörésekhez kapcsolódó, nagy energiájú szupernóvákra. A legérzékenyebb berendezésekkel végzett, több hullámhosszon történő utólagos megfigyelések azonban nem találtak bizonyítékot relativisztikus sugárnyaláb vagy utófény jelenlétére, amelyek jellemzően megfigyelhetők az ilyen események során. Lehetséges, hogy a sugárnyalábot „elfojtotta” vagy a csillag felszíne, vagy a csillagot körülvevő anyag.”

Így bár ma már tudják, hogy a robbanást a Napnál 20-szor nagyobb tömegű csillag okozta, viselkedésével kapcsolatban számos kérdés továbbra is megválaszolatlan marad. Ezért a kutatóknak a jövőben további vizsgálatokat kell végezniük.