Az OpenAI vezérigazgatója, Sam Altman inkább a domináns TSMC-t részesíti előnyben, mint az Intel öntödei ambícióit az AI chipgyártásban

Sam Altman, az OpenAI vezérigazgatója egyenesen azt üzeni a chipiparnak, hogy inkább a TSMC bővítse kapacitását, minthogy az Intel öntödei nyomulásától függjön. Altman megjegyzése: "Szeretném, ha a TSMC egyszerűen csak több kapacitást építene" - derült ki a Stratechery által nemrég adott interjúból, ami aláhúzza, hogy a vásárlók sürgetése hogyan alakítja át az ellátási lánc prioritásait.

Az érvelés egyszerű: A TSMC jelenleg vezető szerepet tölt be a csúcskategóriás AI-gyorsítóknak szükséges fejlett folyamatcsomópontokban; gyárai és hozaméretük révén a leggyorsabban több chipet tudnak előállítani. Az Intel az onshoringot és saját öntödei ütemtervét (beleértve a 18A csomópontot is) hirdeti, de a versenyképes kapacitás skálázása és a megbízható hozamok elérése időbe telik, időbe, amivel sok AI cégnek nem rendelkezik, mivel a modellméretek és a számítási igények egyre nagyobbak. Altman nyilvános ösztönzése gyakorlatilag egy piaci jelzés: amikor a legnagyobb vevők több ostyát kérnek, a beszállítók és a döntéshozók hajlamosak meghallgatni őket.

A TSMC kapacitása nagyrészt Tajvanon összpontosul, és bár ez a koncentráció gyors hozzáférést biztosít a vevők számára a legmodernebb szilíciumhoz, stratégiai és rugalmassági aggályokat vet fel a diverzifikált ellátási láncokat előnyben részesítő kormányok és vállalatok számára.

Sam Altman megjegyzése ezért kétféleképpen is értelmezhető: egyrészt pragmatikus rövid távú nyomást gyakorol az azonnali kapacitásra, másrészt pedig hallgatólagosan elismeri, hogy a diverzifikáció (beleértve a szárazföldi lehetőségeket is) hosszabb távú projekt. Reuters tudósítás altman regionális megbeszéléseiről szóló beszámolója szerint ez a chipkapacitásért és a beruházásokért folytatott szélesebb körű iparági küzdelem része.

Miért fontos ez a termékek szempontjából: a modern nagy modellek képzése és kiszolgálása a legújabb csomópontokra épített gyorsítók hatalmas mennyiségét igényli. Ha az öntödei kapacitás késik, a vállalatok késedelmes bevezetéssel, magasabb felhőköltségekkel és visszafogott innovációs ciklusokkal néznek szembe. Az OpenAI nyilvános nyomásgyakorlása a TSMC bővítésére kevésbé a monopólium jóváhagyása, mint inkább egy gyakorlatias könyörgés az átbocsátóképességért, és valószínűleg több magánmegállapodást, befektetői érdeklődést és kormányzati figyelmet fog kiváltani a lapkakészletekkel kapcsolatban.

Az Intel továbbra is kulcsfontosságú része a hosszú távú játéknak: öntödei ambíciói a rugalmasságra, a lokalizációra és az alternatív kapacitásra irányulnak. De a TSMC-t a vérzés szélén elkapni nehéz feladat. Vegyes iparági reakcióra lehet számítani, ahol a TSMC segít az azonnali nagy teljesítményű keresletet felvállalni, míg az Intel és más szereplők a szélesebb körű diverzifikációs stratégia részeként növelik a kapacitást. Röviden, Altman megjegyzése jól érzékelteti a mai mesterséges intelligencia korszakának egyik meghatározó feszültségét: a csillapíthatatlan számítási igény és a chipek gyártásának lassú, tőkeigényes valósága.