Miért élnek tovább a hímek? Egy új tanulmány szerint a hím madarak hosszabb életűek, mint a nőstények

Míg a nőstény emlősök általában tovább élnek, mint hím társaik, egy átfogó új tanulmány kimutatja, hogy sok madárfaj esetében éppen az ellenkezője igaz. A Kaliforniai Egyetem (Los Angeles) kutatói az Institute for Bird Populations intézettel együttműködve felfedezték, hogy a felnőtt nőstény énekesmadarak túlélési aránya körülbelül 12%-kal alacsonyabb, mint hím társaiké.

A kutatócsoport több mint 563 000, 27 évre kiterjedő befogási és szabadonengedési adatot elemezett, amelyek 92 észak-amerikai fajt érintettek. Mivel a legtöbb vadmadarat csak egyszer fogják be, a biológusok a lábgyűrűvel megjelölt madarak hatalmas adathalmazaira támaszkodnak annak pontos kiszámításához, hogy a különböző fajok mennyi ideig élnek természetes élőhelyükön. Az adatokból kiderült, hogy 35 különböző fajnál a nőstények felnőttkoruk elérése után átlagosan 1,36 évig éltek, míg a hímek 1,61 évig. Bár a 92 faj közül csak 35-nél volt jelentős különbség, a vizsgált fajok közül 82-nél a hímek éltek tovább.

Ennek a túlélési különbségnek a megértése érdekében a tudósok a szaporodás, a vándorlás és az erőforrásokért folyó versengés fizikai terheit vizsgálták. Megállapították, hogy az élettartam-különbség a hosszú távokat megtéve vándorló fajoknál volt a legmarkánsabb, alátámasztva azt az elméletet, hogy a nőstény madarak nagyobb fizikai terhet viselnek ezeken a megerőltető utazásokon. Az adatok arra is utaltak, hogy a hímek társadalmi dominanciája – amely lehetővé teszi számukra, hogy ellenőrizzék a legjobb táplálékhoz és menedékhez való hozzáférést – valószínűleg hozzájárul hosszabb élettartamukhoz. Érdekes módon úgy tűnik, hogy a tojástermelés biológiai költségei nem voltak a nőstények korai elhullásának elsődleges oka.

A kutatók azt kívánják vizsgálni, hogy szerepet játszanak-e a genetikai különbségek, mivel a hím madarak két azonos nemi kromoszómát hordoznak, míg a nőstényeknek két különbözőjük van – ellentétben az emlősök genetikájával. Egyre sürgetőbbé válik annak megértése, hogy miért halnak meg a nőstény madarak fiatalabban, miközben a szakértők azon dolgoznak, hogy megállapítsák: vajon a folyamatos élőhely-pusztítás és az éghajlatváltozás aránytalanul nagy kárt okoz-e a gyorsan csökkenő madárpopulációk fenntartásához szükséges nőstényeknek.