Vivo X300 Pro kamera teszt Cipruson - 1. rész: Tényleg megéri a Zeiss telekonverter?
Idén a Vivo gyorsan elhozta az X300 Pro-t Európába, nem sokkal a kínai megjelenése után. Akár az európai modellt választja a kisebb akkumulátor hibájával, amely az Amazon DE és az Amazon US oldalán érhető el), egy importált globális modellt, vagy a olcsóbb kínai változatot a tipikus korlátozásokkal, mint például a hiányzó eSim-támogatás, egy dolog világos: a Zeiss zászlóshajó kamerájával a Vivo egyre inkább fejlődik az utólagos gondolkodásból, hogy a világ Samsungjainak és Apple-einek valódi meggyőző alternatívájává váljon.
Az OriginOS globális kiadásának köszönhetően a Vivo szoftvere most már könnyedén lépést tarthat a konkurenciával.
Összehasonlítások a sorozat 2. részéhez
Ez nem egy teljes Notebookcheck felülvizsgálat a Vivo X300 Pro - ott van egy már készülőben van. Ehelyett ez a beszámoló a fényképezőgéppel szerzett tapasztalataimról szól egy ciprusi utazás során, a Vivo által biztosított felülvizsgálati minta alapján, beleértve a fényképezőgép markolatát és a Zeiss telekonvertert.
Szintén a fedélzeten volt a jelenlegi napi vezetőm, a Vivo X200 Ultra kínából, a globális Vivo X100 Pro, és a Samsung Galaxy S23 Ultra. A Galaxy S23 Ultra az utolsó Samsung telefonom, amely még valódi 10-szeres zoommal volt felszerelve, bár viszonylag kicsi 1/3,52 hüvelykes szenzorral.
A teszt 2. részében különösen érdekel, hogy a Vivo X300 Pro a 2,35x Zeiss telekonverterrel és az ekvivalens 200 mm-es gyújtótávolsággal mennyire tudja megkülönböztetni magát a Samsung 230 mm-es teleobjektívjétől, és hogyan teljesít az új Vivo zászlóshajó az elődeihez képest.
Kirándulás: Larnaca
A Vivo kamera gomb tragédiája
Számomra személy szerint az utóbbi évek Vivo zászlóshajóinak legnagyobb kritikája a kameragomb következetlensége. A Vivo X100 Pro nem rendelkezik ilyennel; ehelyett a hangerő lefelé gombra való dupla kattintást lehet beállítani a kamera indító parancsikonjaként, ami az új OriginOS 6 frissítésig csak az esetek úgy érzem 50%-ában működik.
Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy hány pillanatfelvételt hagytam ki az elmúlt években az ezzel a parancsikonra vonatkozó problémák miatt, akár zenehallgatásról van szó, akár a parancsikon egyszerűen nem működik, gyakran teljesen véletlenszerű okokból.
A Galaxy S23 Ultra bekapcsoló gombra való dupla kattintás ezzel szemben a mai napig rendkívül megbízhatóan működik.
Problémák az X300 Pro gyorsbillentyű gombjával
A Vivo X300 Pro új gyorsbillentyűvel rendelkezik, de sajnos nem a Vivo X200 Ultra dedikált kameragombjával a jobb alsó oldalon (elölről nézve). Eddig ez volt a legmegbízhatóbb és legpraktikusabb módja a kamera indításának és kioldásának.
Sajnos az X300 Pro gyorsgombja ehhez képest visszalépésnek tűnik, mivel rossz oldalon található. A Vivo X300 Pro-t 180°-kal elforgatott tájkép módban kell használnod, ha a jobb kezed mutatóujjával szeretnéd megnyomni.
Ez nem csak következetlen és nem praktikus a legtöbb más okostelefonhoz képest, de azzal a hátrányával is jár, hogy gyakran akaratlanul is az ellenkező oldalon nyomja meg a hangerő fel/le billenőgombot vagy a bekapcsológombot, akár azért, mert a jobb keze hüvelykujjával érinti meg őket, akár azért, mert fényképezés közben a Vivo X300 Pro-t egy korláton stabilizálja.
Ez néha nem kívánt műveleteket vált ki, például a hangerő fel gombra konfigurált parancsikonokat, a Gemini elindítását vagy a kikapcsolási párbeszédpanel felugrásával.
A kamera markolatának következetlensége
Van egy másik érv is a Vivo X300 Pro gyorsbillentyűgombjának a bal oldalon lévő zárógombként való elhelyezése ellen. Ha az opcionális kamerafogantyút szeretné használni a kétfokozatú kameragombbal, akkor a Vivo X300 Pro-t újra meg kell fordítania - nem túl következetes.
Egyetlen ésszerű megoldás van egy kamerás zászlóshajóként hirdetett okostelefon esetében: dedikált kameragomb a jobb alsó oldalon, mint a Sony, Oppo, Apple, és a Vivo X200 Ultra esetében.
Véleményem szerint az a tény, hogy a Vivo az X300 Pro-nál lemondott a dedikált kameragombról, ellentétben az Oppo-val a Find X9 Pro esetében, komoly hiányosságot jelent, ha elsősorban tájkép módban szeretné használni a telefont a fényképek készítéséhez.
A Vivo telekonverter előnyei
Ezt a tényt korábban már említettem a az Oppo Find X9 Pro kameratesztjében néhány héttel ezelőtt: A Vivo jelenleg jobb megvalósítással rendelkezik, ha telekonverterről van szó, elsősorban annak köszönhetően, hogy az objektív bajonettje mindig felcsavarozva maradhat.
Ez azt jelenti, hogy a másik két kamera nem teljesen fedett, és a 2,35x telekonverter sokkal gyorsabban használható.
Az Oppóhoz hasonlóan a Vivo esetében sem teljesen problémamentes a zár, ugyanis az egy kézzel történő eltávolítása (a zár megnyomása és az objektív egyidejű elforgatása) nem mindig sikerül, és időnként kicsit lóg is.
A Vivo a szoftverek terén is egy lépéssel az Oppo előtt jár. A Zeiss objektív automatikus felismerése az elektronikus kapcsolat hiánya miatt nem lehetséges, de a Find X9 Pro-val ellentétben az X300 Pro esetében már nem kell külön üzemmódot választani.
Ha a beállításokban aktiválva van, szinte minden üzemmódban elérhető a telekonverter szimbólum, amellyel gyorsan átkapcsolhat ebbe az üzemmódba. Az objektív ikonra történő újabb koppintás újra aktiválja a standard gyújtótávolságokat.
Remélem, hogy a jövőben a Vivo (és az Oppo) támogatja a telekonverterrel készített fotók és videók jelölését az album alkalmazásban. Jelenleg olyan trükkökre van szükség, mint a minimálisan eltérő fókusztávolságok, hogy a fotóalbumban meg lehessen különböztetni az objektívvel készült fotókat a telekonverter nélküliektől.
Ha egyébként is külön üzemmódot vagy ikont kell aktiválni a telekonverterhez, akkor az alkalmazásnak most már valóban képesnek kellene lennie ezt nyomon követni és ennek megfelelően megjeleníteni az albumban.
Kirándulás: Kakopetria
Milyen előnyei vannak a telekonverternek?
A következő példákban összehasonlításokat láthatunk telekonverterrel és anélkül, többnyire 200 mm-es vagy 400 mm-es gyújtótávolsággal.
A nagyobb tartományokat igyekszem elkerülni, mert különben az AI elsősorban az eredményt diktálná. Még 400 mm-nél is látható objektív nélkül, hogy az olyan részletek, mint például a macskaszőr eltűnnek, és túlélesítéssel kompenzálódnak.
A természetes bokeh hatás az optikai 200 mm-es felvételnél is nagyon szép, különösen jól látható a szőnyegen, amelyen a macska fekszik.
A 85 mm-es fotó digitális zoomja viszont következetesen éles. Egyértelműen kijelenthető tehát, hogy a kb. 17x-es zoomig terjedő tartományban, kevés mozgással a képen és elegendő fényben a telekonverter sok természetességet hoz.
Az embereknél - nem feltétlenül az általam választott téma - a különbség nappali fényben is jól látható.
Az alábbi példában nemcsak a telefonáló személy arcán ismerhetők fel egyértelműen jobban a részletek, hanem a háttérben lévő ház fala is megőrzi a struktúráját 400 mm-es ekvivalens gyújtótávolságnál csak a telekonverterrel.
Az egyes elemek itt még homályosan felismerhetők a tartozékkal, de ez nem így van a tisztán digitális zoom esetén.
Szürkületben és viharos szélben a telekonverter előnyei kevésbé egyértelműek. Itt elsősorban a kiegészítő lencse nélküli fotó magenta árnyalata tűnik fel, ami több felvételen is folyamatosan látható volt, és az ISO és a záridő közötti különbségek is szembetűnőek.
Bár az objektív előnyeit a részletek visszaadása terén mutatja, nagyítva egyik fotó sem tűnik igazán részletgazdagnak és természetesnek.
Ettől függetlenül, ha a körülmények itt kedvezőtlenek lennének, így valószínűleg stabil kamerafixálással kellene dolgozni.
Meglepő módon még sötétebb helyzetekben is jobb tapasztalataim voltak a Vivo X300 Pro telekonverterével, valószínűleg azért, mert a limaszoli Lemesos kastély korlátján stabilizálni tudtam az objektívet, hogy lefényképezzem a macskát, amely kényelmesen elhelyezkedett az ősi oszlopon, de sajnos nem maradt egy helyben.
Mindazonáltal a különbség a telekonverterrel és anélkül egyértelmű. Az optikai erősítés nélkül a négylábú barát közelebbről megvizsgálva úgy néz ki, mint egy viaszfigura.
A magasabb ISO-érték azonban itt is jelentős fényveszteséget jelez a telekonverterben lévő kiegészítő lencsék miatt.
60x zoomnál már semmi sem segít
Mint korábban említettem, ritkán zoomolok 400 mm fölé, mert még a teleobjektív optikával is elsősorban AI slob maradok, ahogy alább láthatod magad.
A sajnos félig kiszáradt Sós-tó egyik megfigyelőállomásán, Lárnaka közelében próbáltam ki egy 400-800-1600 mm-es zoomot telekonverterrel és anélkül.
Döntsd el te magad, hogy a Zeiss optika még használható képeket produkál-e. A fényképezőgépet nagyjából egy fadeszkán stabilizáltam.
Nyers világítás: Kevesebb AI, nincs HDR
A Vivo X300 Pro újdonsága a normál fotó módban egy Raw Lighting nevű beállítás, amely a HDR On/Off funkciót helyettesíti. A Vivo szerint ez nemcsak a HDR-t kapcsolja ki, hanem csökkenti az AI-feldolgozást is, ami természetesebb megjelenésű felvételeket eredményezhet, amelyek jobban hasonlítanak a klasszikus kamerával készült felvételekhez.
Véleményem szerint a csökkentett AI feldolgozás mindenképpen kívánatos; a zoomos felvételek extrém AI utófeldolgozása külön is szabályozható a beállításokban. Sajnos a HDR kikapcsolásával való kombináció gyakran vezet túlexponáláshoz, különösen nagy képdinamika esetén, ahogy azt néhány alábbi példa mutatja. Ez az opció a zársebességet is jelentősen megváltoztatja bizonyos esetekben.
A Kamera alkalmazás most sokkal zavarosabb lett
A Samsung Galaxy kameráihoz képest a Vivo számos beavatkozást tesz lehetővé a képkompozícióban, ami nagyobb művészi szabadságot biztosít. Erre példa a számos elérhető stílus, a fekete-fehértől kezdve a kedvencem, a Textúráson át a Klasszikus Negatívig és a Pozitívig.
Sajnos a kamera alkalmazás egyre zavarosabbá vált. Úgy érzem, hogy itt hiányzik a következetesség. A most elnevezett Tájkép és Éjszaka mód mindenféle speciális módhoz, mint például a Hosszú expozíció, Timelapse, Szuperhold vagy az asztrofotózás, elvileg jó ötlet, de jelenleg egy kis káosz van ezen a módon belül.
Egyes beállítások a jobb felső sarokban lévő gombon keresztül érhetők el, mások a jobb oldalon vagy a bal felső sarokban lévő különálló gombokon keresztül, míg a timelapse módot a jobb alsó sarokban, az exponáló mellett találjuk.
Érdemes megemlíteni a teljesen különálló Street Photography módot is, amelynek célja számomra sosem volt igazán értelme. A különálló pillanatkép módot egy egyszerű gombként is meg lehetne valósítani, analóg a normál fotó mód Raw Lighting módjával.
Ha már a Raw Lightingról beszélünk, ez a funkció még mindig nem került kiosztásra a régebbi modellekre frissítésen keresztül, bár az OriginOS 6 már elérhető a Vivo X200 Ultra és a Vivo X100 Pro modelleken is.
Úgy tűnik, a régebbi Vivo zászlóshajók nem gyakran részesülnek az új kamerafunkciókból. Én sem vettem észre olyan frissítéseket, amelyek kifejezetten az újabb modellek javított kamera algoritmusait tartalmazzák.
Kirándulás: Fotók Limassolból
50 MP / 200 MP: Előnyök?
Az Oppóval ellentétben a Vivo még mindig 12 MP-es fotókat használ alapfelszereltségként. Ha nagyobb felbontást szeretne, akkor kifejezetten ki kell választania az 50 MP-t mindhárom gyújtótávolsághoz vagy a 200 MP-t a 85 mm-es teleobjektívhez, ami fotó és tájkép/éjszakai módban lehetséges.
Azzal ellentétben, hogy az én oppo Find X9 Pro-val szerzett tapasztalataimmal, a Vivo X300 Pro 200 MP-es fotójának elkészítése sokkal gyorsabb; mindössze néhány milliszekundum alatt történik. Röviden meg akartam nézni, hogy valóban megéri-e.
Először is, a kissé eltérő fehéregyensúly észrevehető, minden három felvételnél állandó. A 200 MP-es fotó egyértelműen melegebb/vörösebb, ami jól illik a közelgő naplementéhez, de nem áll összhangban a 12 MP-es felvétellel.
A nagyításban is látszanak különbségek, de ezek az én szememben marginálisak. A több mint 6x nagyobb fájlméretre való tekintettel nem túl sok részletet varázsolnak elő.
Az Oppo Find X9 Pro-hoz hasonlóan felmerül a kérdés, hogy a 200 MP valóban hozzáadott értéket jelent-e. A Vivo X300 Pro egyébként nem állványon volt, hanem egy korláton nyugodott, így ésszerűen stabilizálódott.
A Vivo szépsége: Fotóstílusok
Mint régi Vivo rajongó, mindig örülök a kreatív fotóstílusok sokféleségének. Ehhez a fényképezőgép-teszthez szinte kizárólag az alapértelmezett Vibrant stílust használtam, de a pafosi régészeti parkban található világítótorony példáján keresztül megmutathatom, hogy ugyanaz a motívum mennyire másképp néz ki néhány más stílussal.
A legfontosabb stílusok minden bizonnyal a Texturált, a Fekete-fehér, a Zeiss és a Klasszikus negatív, de még sok más stílus is rendelkezésre áll a kreatív kísérletezéshez - köztük a néhány évvel ezelőtt nagyon népszerű Vintage stílus a Portré módban.
Jó lenne, ha a fényképezőgép-alkalmazás nyomon tudná követni az adott stílusváltozatot, és itt is megjelenítené az albumban. Akkor nem kellene két héttel a fotók elkészülte után találgatnom, hogy melyik fotó melyik stílussal készült.
4K 120 fps videofelvétel
A videók nem a fő fókuszom, de a Vivo X200 Ultra 4K 120 fps felvétellel kapcsolatos meglehetősen rossz tapasztalataim után meg akartam nézni, hogy a nagy felbontású és sima lassított felvételek jobban működnek-e a Vivo X300 Pro-n.
Valójában minden 4K120-as pásztázós felvételem vajpuhán sikerült, mind lassított változatban, mind 30 fps lejátszással.
Ez legalábbis a 24 mm-es főkamerával készült videókra vonatkozik, az ultraszéles látószögű sajnos csak maximum 4K 60 fps-ig használható, a teleobjektívvel pedig a stabilizáláshoz gimbal ajánlott.
Az 1. rész konklúziója: Igen, a telekonverter megéri a fáradtságot
Aki szeret messzire nézni a világba, annak igazán előnyös a Zeiss telekonverter. Szubjektíven szólva a képek természetesek, kevésbé elmosódottak és részletesebbek - az AI-nak nem kell annyira hallucinálnia.
Gyenge fényviszonyok mellett valószínűleg érdemes némi stabilizálásról gondoskodni, ami külső objektív használata esetén amúgy is ajánlott, hiszen így jelentősen megváltozik a telefon súlypontja, és biztos kézre van szükség.
Az X300 Pro utódjánál szeretném, ha a kamera alkalmazásban kommunikálna a szoftverrel, hogy az objektívvel készített felvételek ennek megfelelően legyenek jelölve, és az üzemmód még gyorsabban működjön. Természetesen jobban örülnék egy 8-10x optikai zoomnak közvetlenül az okostelefonban, így nem kell egy másik tartozékot magunkkal cipelni.
A kamerafogantyút csak egy napon használtam intenzíven, de klassz kiegészítő mindenkinek, aki értékeli a valódi fényképezőgép érzését a kezében. Különösen, hogy a gyorsgombot a fényképezőgép zárkioldójaként is helyettesíti, és egy kiegészítő akkumulátort is tartalmaz a fedélzeten.
Amit a jövőben szívesen látnék a Vivótól, az egy dedikált kameragomb minden modellen, mint a Vivo X200 Ultra esetében, egy logikusabban felépített és rendezettebb kamera alkalmazás, valamint kamera frissítések a régebbi modellekhez.
Az értékelés második részében, amely valószínűleg karácsony környékén fog megjelenni, még több ciprusi (és néhány máltai) fotót fogok összehasonlítani a Vivo X300 Pro, a Vivo X200 Ultra, a Vivo X100 Pro és a Samsung Galaxy S23 Ultra között, úgyhogy maradjanak velünk.
Források
Saját
Minden kép és fotó: Alexander Fagot, Notebookcheck
