Ausztrál kutatók kiborg csótányokat fejlesztenek ki kutatási és mentési műveletekhez

A Queenslandi Egyetem (UQ) és az Új-Dél-Walesi Egyetem (UNSW) kutatói a kiborg rovarokat az egyszerű felderítésen túl az aktív mentési munkák területére is kiterjesztették. A „paraborgok” névre keresztelt észak-queenslandi óriás földalatti csótányokat könnyű elektronikus hátizsákokkal látták el, amelyek lehetővé teszik az emberi kezelők számára, hogy az antennáik közelében alkalmazott elektromos ingerléssel irányítsák őket a romok között. Míg a korábbi kiborg-rovar projektek kizárólag a túlélők felkutatására összpontosítottak, ezek a paraborgok életmentő gyógyszereket is eljuttathatnak a rászorulókhoz.

Minden küldetés során két rovar dolgozik együtt, mindegyiknek megvan a maga feladata. Az egyik kamerát hordoz a vizuális visszajelzés érdekében, és megfigyelőként működik, míg a másik egy rugós öninjektorral van felszerelve, amely képes kilőni a gyógyszerrel töltött tűt, így gyakorlatilag „mentős” szerepet tölt be. Az óriás földalatti csótányt elsősorban mérete miatt választották ki: súlya körülbelül 35 gramm, hossza pedig nagyjából 8 centiméter, és állítólag ez a legnehezebb ismert csótányfaj, ami elegendő erőt biztosít számára a kiegészítő felszerelés hordozásához.

A koncepcióbizonyító kísérletek során a rendszer 95%-os sikerarányt ért el a célponttól 15 centiméteren belül megkísérelt injekciók esetében, bár a célpontig való navigálás és az injekció beadásának teljes folyamata csak 72%-ban volt sikeres, és maga az injekciós mechanizmus a kísérletek körülbelül 90%-ában működött. Fontos megjegyezni, hogy ezek az adatok kizárólag szilikonmodelleken és sertésszöveten végzett tesztekből származnak, nem pedig emberi alanyokon végzett kísérletekből, így a valós körülmények közötti megbízhatóság még nem bizonyított.

A kutatók elismerik, hogy még éveknyi munka áll előttük a valódi bevezetésig, és hosszú távú céljuk egy olyan speciális kiborg rovarokból álló „raj” létrehozása, amelynek minden egyes tagja külön szerepet kap, például érzékelés, megfigyelés vagy gyógyszeradagolás. A közvélemény reakciója vegyes: egyesek megkérdőjelezik a módszer etikai oldalát, még akkor is, ha a kutatók kiemelik, hogy a rovarokat a felszerelés során elaltatják, és utána normál élettartamot élnek. A támogatók ezt a kereső- és mentőeszközök potenciálisan értékes kiegészítőjeként tekintenek, míg a kritikusok rámutatnak, hogy maga az a nyugtalanító kép, ahogyan egy rovar orvosi ellátást nyújt egy beszorult személynek, már önmagában is akadályt jelenthet a közvélemény általi elfogadásban.