A Webb először látja az Uránusz felső légkörét

Az Uránusz egy óriási jeges bolygó, amelynek mágneses mezeje az egyik legfurcsább a Naprendszerben. A Földtől eltérően ferde, nem középen helyezkedik el, és nem igazodik teljesen a bolygó forgásához. A Webb NIRSpec (Near-Infrared Spectrograph) műszerének segítségével a tudósok képesek voltak láthatóvá tenni a bolygó felső régióját, az úgynevezett ionoszférát. Az ionoszféra az Uránusz felhőcsúcsai fölött 5000 km magasságig terjedő, magasan fekvő réteg, ahol a gázok ionizálódnak. A bolygó mágneses mezejével erős kölcsönhatások vannak, amelyeket az infravörös fényben halvány izzásként sikerült megörökíteni.

A sarki fénysávok akkor keletkeznek, amikor a töltött részecskék követik a mágneses mezővonalakat. Ezek a felső légkörben lévő gázokkal ütköznek, és izzást okoznak. A mágneses pólusok közelében két fényes sarki fénysávot észleltek egy sötétebb régióval, ahol a kibocsátás és az ionsűrűség gyengébb volt. Ez a töltött részecskék mozgásának és a mágneses mezővonalak átmenetének megváltozására vezethető vissza. Hasonló mintázatokat figyeltek meg a Jupiteren is.

Ez a felfedezés fontos annak megértéséhez, hogy a mágneses mezők hogyan befolyásolják a bolygók légkörét. Emellett betekintést nyújt az Uránuszhoz hasonló jégóriások működésébe is, ami segít a távoli exobolygók jobb értelmezésében és megértésében.