Mérnökök homárhéjat alakítanak át olyan robotalkatrészekre, amelyek emelik, megragadják és úsznak; fenntarthatóbb robotokat vezethetnek be

Amikor a legtöbb vendég elfogyasztja a homárt, gyorsan megfeledkezik a héjáról. Az École Polytechnique Fédérale de Lausanne (EPFL) mérnökei azonban megpróbáltak több értéket kihozni a rákfélékből. Elkészítették a koncepciót a héjak robotalkatrészekre való átalakítására.

Az EPFL mérnökei a languszták vagy norvég homárok farokrészére koncentráltak. Ezekről ismert, hogy merev lemezeket és rugalmas membránokat egyaránt tartalmaznak. Ez azt ígéri, hogy megfelel a robotízületek tervezésénél a rugalmasság alapvető követelményének. A nagyobb rugalmasság érdekében puha elasztomert oltottak a héjba, kompakt motorokat adtak hozzá, és szilikonnal vonták be őket a védelem érdekében.

Az így létrejött biohibrid alkotás ígéretes eredményeket mutatott a tesztek során. A módosított héj körülbelül 500 g-ot emelt fel, és megduplázva olyan markolóvá vált, amely képes volt olyan tárgyak, például egy toll és paradicsom kezelésére. A csapat még egy kis robot csapkodó uszonyaként is használta a héjakat, amely a víz alatt mintegy 11 cm/s (0,396 km/óra) sebességet ért el.

Fenntartható tervezés gyakorlati kihívásokkal

A biohibrid homárhéjak fokozhatják a fenntarthatóságot. A mérnökök szerint a proof-of-conceptben használt szintetikus anyagok kivonhatók és újrahasznosíthatók, hogy újra felhasználhatók legyenek. A hulladék héjak biológiailag is lebomlóak maradnak.

A robotok a technológiai körökben kiemelkedő szerepet kaptak, és több vállalat is bemutatta ügyességüket humanoidok. Mielőtt azonban a homárhéjak a vacsoraasztalról a robotgyártásba ugranának, a mérnököknek gyakorlati problémákat kell megoldaniuk. Például az egyes kagylók sajátosságai miatt nincs két markoló ujja, amelyek ugyanúgy viselkednek, és ez megnehezítheti a markoló irányítását.