Egy új tanulmány szerint az Antarktisz jégtakarója veszít stabilitásából
A műholdak több mint 30 éve csendben figyelik az Antarktiszt. Az ezekben az években gyűjtött adatok alapján egy kutatócsoport, elsősorban a Kaliforniai Egyetem munkatársai tanulmányt készítettek, és eredményeiket a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) című folyóiratban tették közzé.
A tanulmányból kiderül, hogy az Antarktisz egyes régiói a földfelszíni vonalak drámai mértékben visszahúzódtak. Az alapozási vonalak azok a pontok, ahol a jég már nem a szárazföldön nyugszik, hanem az óceánon kezd úszni. Nyugat-Antarktisz egyes részein, az Amundsen-tenger mentén a jég az 1990-es évek óta akár 42 kilométert is visszahúzódott. Összességében a kontinens 1996 és 2025 között mintegy 12 800 négyzetkilométernyi jégtakarót veszített - ez majdnem fele Belgium területének.
A tudósok szerint a melegebb óceánvíz nagy szerepet játszik ebben a fejlődésben. A cirkumpoláris mélyvíz néven ismert áramlás az úszó jégtáblák alatt áramlik, és alulról olvasztja őket. Ahogy a jég elvékonyodik, elveszíti tapadását az alapkőzethez. Amikor ez megtörténik, a talajvonal a szárazföld belseje felé tolódik - ez a jégtakaró gyengülésének jele.
A tanulmányból azonban az is kiderül, hogy az Antarktisz partvonalának több mint 77%-a stabil maradt. A visszahúzódó alapvonalak azonban felgyorsíthatják a jégveszteséget, és hozzájárulhatnak a globális tengerszint emelkedéséhez, ha a visszahúzódás folytatódik.
A tanulmányban megfigyelt változások nyomon követéséhez a kutatók nagymértékben támaszkodtak az ESA által üzemeltetett Copernicus Sentinel-1 misszió adataira. Ezek a műholdak radart használnak, amely képes átlátni a felhőkön és a sötétségen. Ezáltal ideálisak a sarkvidékek egész éves megfigyelésére.
