A kutatók megdöbbentő dolgot fedeztek fel a trópusi erdőkről

A trópusi erdők a légköri szén-dioxid nagy részét megkötik. A szén-dioxid megköti a hőt, így kevesebb szén-dioxid a légkörben kevesebb hőt jelent. Lényegében a trópusi erdők tevékenysége szabályozza a globális éghajlatot.

Az erdőirtás ismert ellensége annak az egyensúlynak, amelyet a trópusi erdők segítenek elérni. Amikor a fákat kivágják vagy elégetik, a csapdába esett szén a légkörbe kerül. Ezt nevezzük szénveszteségnek.

Egy nemrégiben készült tanulmány új és jobb képet nyitott arról, hogy az erdőirtás mekkora veszélyt jelent a szénegyensúlyra. A tanulmány megállapította, hogy a trópusi nedves erdőkben bekövetkező zavarok 1990 és 2020 között közel 16 milliárd tonna szénveszteséget okoztak.

A trópusi száraz erdőkben azonban a veszteségek és a nyereségek között összességében egyensúly alakult ki. Ennek oka, hogy a trópusi száraz erdőkben a zavarokat többnyire erdőtüzek okozzák, és az erdők képesek újranőni. A trópusi nedves erdőkben azonban a zavarokat többnyire az emberi tevékenység okozza. Ez nem hagy esélyt az újranövekedésre.

A tanulmány igazi megdöbbentő eredménye azonban az volt, hogy a kis kiterjedésű irtások milyen hatalmas veszteségeket okoztak. Ezek a tisztítások az összes zavart területnek csak mintegy 5%-át teszik ki, de a nettó szén-dioxid-veszteség 56%-át ezek okozták. A kutatócsoport a tanulmányhoz a hektáronkénti műholdas megfigyeléseket újszerű biomassza-visszanyerési görbékkel kombinálta. Ez lehetővé tette számukra, hogy 30 méteres léptékben kövessék nyomon a szénveszteséget és -nyereséget.

A tanulmány az éghajlat-politikák és a beavatkozási stratégiák alapjául szolgálhat. Az érintett szervek most már tudhatják, hogy pontosan honnan származik a szénveszteség. Most már azt is megértik, hogy a kisléptékű zavarok milyen mértékű kárt okoznak a környezetünknek. A tanulmány a Nature című folyóiratban jelent meg.