A telefongyártók visszatérnek az olcsóbb LTPS-kijelzőkhöz az emelkedő memóriaárak miatt

Korábban egy csúcstelefon megjelenésekor csak az 512 GB-os vagy az 1 TB-os modell ára miatt kellett aggódni. Szép idők voltak, de amióta a memóriaárak az egekbe szöktek, valakinek meg kell fizetnie ennek az árát, és az UBI Research szerint ez a valaki a kijelző.

2025 elején egy csúcstelefonban a memória és a kijelző költsége nagyjából azonos volt, annak ellenére, hogy a memóriaárak akkoriban is folyamatosan emelkedtek, a kijelzők pedig egyre fejlettebbé váltak. A képernyők ma már egyre szélesebb színtartományokat fednek le, miközben fényesebbek és energiahatékonyabbak is lesznek. 2026 második felére azonban a memória várhatóan az anyagköltség (BOM) mintegy 40%-át emészti majd fel, vagyis körülbelül hatszor annyiba kerül majd, mint a telefon képernyője. Mivel a bőséges gyártókapacitásnak köszönhetően az OLED-panelek egyre olcsóbbak, könnyű célpontot jelentenek, amikor a gyártóknak máshol kell visszahozniuk némi pénzt.

Ezért egyes kínai márkák állítólag bizonyos csúcskategóriás modelljeiknél az LTPO kijelzőtechnológiáról visszatértek az LTPS OLED-panelekre, készülékenként néhány dollárt megtakarítva. Az LTPS (Low-Temperature Polycrystalline Silicon, alacsony hőmérsékletű polikristályos szilícium) egy szilíciumalapú tranzisztoros hátlap, amely gyorsan vezérli az egyes OLED-képpontokat, de szivárgási áram lép fel benne, ezért a képernyőnek túl gyakran kell frissülnie (legalább nagyjából 30–60 Hz-en), így több energiát fogyaszt. Az LTPO (Low-Temperature Polycrystalline Oxide, alacsony hőmérsékletű polikristályos oxid) alacsony szivárgási áramú oxidtranzisztorokkal egészíti ki az LTPS-tranzisztorokat, így a képfrissítési frekvencia akár 1 Hz-re is csökkenhet a hosszabb üzemidő érdekében, egy összetettebb és drágább panel árán.

Bár az LTPS-re való visszatérés fix képfrissítési frekvenciát és rövidebb üzemidőt jelenthet, a hírek szerint a gyártók a középkategóriás telefonok gyengébb lapkakészleteiben és kameráiban is költségcsökkentési lehetőséget látnak, így a spórolás nem feltétlenül áll meg a kijelzők visszabutításánál.

Néhány dollár jelentéktelennek tűnhet, de amikor több millió telefont adnak el, a megtakarítás jelentős lehet, és lehetővé teheti a gyártók számára, hogy átvállalják az elképesztő chipköltségek egy részét. Sajnos a régebbi, olcsóbb LTPS-technológia nem feltétlenül teszi lehetővé a dinamikus képfrissítést, míg az LTPO folyamatosan képes változtatni a frekvenciát, gyakran egészen 1 Hz-ig. Az LTPS-panelek ehelyett fix frekvenciákhoz vannak kötve, ahelyett, hogy néhány lépcsőben változtatnák a képfrissítés sebességét.

Mivel statikus tartalom, például olvasás vagy a mindig bekapcsolt kijelző esetén nem csökken 1 Hz-re a képfrissítés, a panel folyamatosan több energiát fogyaszt. Egy 120 Hz-es LTPS-képernyő nem tudja dinamikusan visszavenni a képfrissítést a megjelenített tartalomtól függően, és eleve több energiát igényel a működéshez. Mivel az adaptív LTPO-kijelzők az évtized elején tömegesen jelentek meg a telefonokban, az LTPS-technológiára való áttérés egy memóriachip árának ellensúlyozására a telefonkijelzők mintegy ötévnyi folyamatos fejlődésének visszafordítását jelentené. A panelek papíron továbbra is remekül mutathatnak, de az üzemidőben és a megjelenítés folyamatosságában lehet különbség, és a dobozon szereplő „OLED” felirat önmagában nagyon keveset árulhat el.

A Samsung esetében egy LTPS-panel például a Galaxy S20 sorozat idejéhez való visszatérést jelentené, miközben még az Amazonon most 720 dollárra leárazott alap Galaxy S26 is LTPO-képernyővel érkezik.