A Google műholdakat állít pályára a Project Suncatcherhez: működhetnek-e idővel MI-adatközpontok az űrben?
A Google egy prototípus-műholdat küldött az űrbe egy SpaceX-misszió keretében. A fedélzeten: Tensor Processing Units (TPUs), a Google speciális mesterségesintelligencia-gyorsítói. A következő hetekben a vállalat azt teszteli, hogyan teljesítenek a TPU-k az űr egyedi körülményei között, különösen a sugárzásnak, a szélsőséges hőmérsékleteknek, valamint a felbocsátás és a pályán való keringés során fellépő mechanikai igénybevételnek kitéve.
A projekt mögött meghúzódó szokatlan ötlet: működhetnének-e idővel AI-adatközpontok vagy TPU-klaszterek az űrben? Maga a Google hosszú távú „moonshot” kutatási kezdeményezésként írja le a projektet. Ma még megfizethetetlenül drága lenne ilyen infrastruktúra kiépítése és működtetése a rakétaindítások, a hardver, a karbantartás és a hűtés rendkívül magas költségei miatt. A projekt azonban a jövőbeli megvalósíthatóságot vizsgálja, mivel az ötlet előnyöket is kínálhat, különösen az energiaellátás terén:
Míg a Földön éjszaka nem áll rendelkezésre napenergia, nappal pedig a felhők csökkentik a termelést, a világűrben mások a körülmények: megfelelő pályákon a napelemek szinte folyamatosan kaphatnak napfényt. A Google becslése szerint egy pályára állított napelem akár körülbelül nyolcszor termelékenyebb lehet, mint egy földi. Az adatközpontok pedig hatalmas mennyiségű energiát igényelnek.
Mielőtt azonban ez megvalósulhatna, a magas költségek mellett számos további kihívást is meg kell oldani, többek között a hűtést, a sugárzás elleni védelmet, a kommunikációt, a karbantartást, valamint az MI-hardver megbízhatóságát az űrben. Akit érdekel a projekt, a Joule tudományos folyóiratban olvashatja el a Google ismertetőjét az alapjául szolgáló tudományos elvekről (link).
Add as a preferred source on Google
