Tanulmány: Garmin okosóra rosszul teljesít a legfontosabb fitnesz mérőszámok mérésében

A modern okosórák számos érzékelővel rendelkeznek. Az adott modelltől függően még a vérnyomást is képesek mérni vagy megbecsülni. A pulzusszám mérésére szolgáló optikai érzékelők ma már teljesen szabványosak. A gyakorlatban alig van már olyan modell, amelyik nem rendelkezik ilyen funkcióval. Számos modellnél már nemcsak a pulzusszám, hanem a pulzusvariabilitás mérése is lehetséges. A pulzusszám-variabilitás méréséhez az egyes szívverések közötti időintervallumokat, vagy az okosórák esetében pontosabban a pulzusszámokat kell mérni. Hogy ez egy nehezebb mérés kell, hogy legyen, azt egy egyszerű önvizsgálat mutatja: a pulzusszám stopperrel és számolással könnyen mérhető, de a szívritmus-variabilitás nem hozzáférhető ilyen módon.

Egy nemrégiben készült tanulmány https://digitalcommons.georgiasouthern.edu/honors-theses/1093/ a Garmin Forerunner 265 méréseinek minőségét vizsgálta. A vizsgálat nem volt különösebben nagyszámú, mivel mindössze 30 felnőtt vett részt benne. Az alcsoportokban még kisebb mintaméret miatt nem lehet megállapítani, hogy a mérések minősége hogyan függ például a bőrtípustól. Ráadásul ez egy tudományos szakdolgozat, így tapasztalt akadémikusok felügyelték, de nem ment át a tipikus felülvizsgálati folyamaton. A tanulmány megállapította, hogy a nyugalmi pulzusszám a Forerunner 265 készülékkel nagy pontossággal és precizitással mérhető az egy elvezetéses EKG-hoz képest. A LOA érték, leegyszerűsítve a két mérési módszer közötti eltérés a testhelyzettől függően körülbelül két ütés, ami lényegében elhanyagolható. A pulzusvariabilitás azonban nem használható megbízhatóan, legalábbis kutatási környezetben, és a tanulmány szerint a sportolók igényeinek sem felel meg. A sportolóknak többek között arra kellene használniuk a pulzusvariabilitást, hogy betekintést nyerjenek a regenerációs állapotukba, és például felismerjék a közelgő túledzettséget.