Papírvékony, izomsejtekkel működő biohibrid robot úszik át egy vízi labirintuson
A korábbi, izomsejtekkel működő biohibrid robotok általában viszonylag nagy, háromdimenziós szerkezetek voltak, amelyekhez több millió sejtre volt szükség. Az új Aquabot más megközelítést alkalmaz: ez az ultravékony, kétdimenziós, izommal működő robot önállóan képes mozogni, miközben jóval kisebb más modelleknél. A jövőben ez kisebb, hatékonyabb és potenciálisan olcsóbb biohibrid robotok kifejlesztését teheti lehetővé.
A robot alapvetően egy vékony gélrétegből áll, amely nagyjából egy rágógumirúd hosszával és szélességével egyezik meg. A csík két széle mentén találhatók a robot úgynevezett uszonyai, amelyek mindegyike élő izomsejteket tartalmazó, ultravékony rétegből áll.
Ezeket az izomsejteket genetikailag úgy módosították, hogy reagáljanak a fényre. Amikor fény éri az izomréteget, az izmok összehúzódnak; amikor lekapcsolják a fényt, a réteg ismét elernyed. A fény célzott fel- és lekapcsolásával, valamint az egyik vagy a másik uszony megvilágításával szabályozható a robot iránya és sebessége.
A robot tehát úgy tud úszni, hogy összehúzza, majd elernyeszti az uszonyaiban lévő izmokat. Meg lehet fordítani, vagy szándékosan át lehet vezetni egy apró akadálypályán. Egyelőre azonban még nagyon lassú: percenként legfeljebb négy testhossznyi távolságot tesz meg. Egy olimpiai úszó percenként körülbelül 65 testhossznyi távolságot képes megtenni, míg egy nagy hatkopoltyús cápa az óceánt a biohibrid robotéhoz hasonló sebességgel járja.
Egyelőre a technológia elsősorban a koncepció bizonyítéka. Az MIT bebizonyította, hogy egy ultravékony, élő izomsejtekből álló réteg elegendő erőt képes kifejteni ahhoz, hogy egy apró robotot hajtson a vízben. A jövőben a technológia lehetséges alkalmazásai közé tartozhat a környezeti megfigyelés érzékeny vízterületeken, vagy akár az emberi testen belüli felfedezés is.
Forrás
Add as a preferred source on Google
