Az AMD RDNA 5-ről keringő pletykák lenyűgöző teljesítménynövekedésre utalnak, de egy részlet felkeltette a figyelmet

Korábbi kiszivárgott információk a „A Moore-törvény halott” és a Kepler_L2 című oldalakról származó korábbi kiszivárogtatásokból már jó képet kaphattunk az AMD következő generációs RDNA 5 architektúrájáról. A GPU-kat a TSMC legmodernebb N3P gyártási technológiájával fogják gyártani, és AT (Alpha Triton) néven fognak forgalomba kerülni. A legmagasabb specifikációjú változat várhatóan akár 192 CU-t is tartalmaz majd, ami kétszerese az AMD legutóbbi igazi zászlóshajó játékgrafikus kártyáján, a Radeon RX 7900 XTX-ben található mennyiség kétszerese. Ugyanakkor széles körben úgy vélik, hogy a teljes chip (kódneve AT0) az AI-termékek számára lesz fenntartva. A leegyszerűsített változatai (AT1, AT2 stb.) fogják hajtani a Radeon RX 10000 sorozatú grafikus kártyákat. Egy új pletyk a NeoGAF-on oldalról származó új pletyka most arra összpontosít, hogy az egyes SKU-k mit nyújtanak.

Az alacsony kategóriájú Radeon RX 10050 XT (ideiglenes elnevezés) állítólag 24 számítási egységgel rendelkezik, és teljesítménye nagyjából összehasonlítható a GeForce RTX 3070-hez teljesítményéhez. Valószínűleg 12–16 GB LPDDR5X VRAM-mal lesz felszerelve. E felett az állítólagos RX 10060 XT a hírek szerint megduplázza a számítási egységek számát 48-ra, 16–24 GB LPDDR5X-szel, miközben a RTX 4080 Superkörnyékére.

Első ránézésre az asztali GPU-kon használt LPDDR5X modulok azonnal gyanút keltenek, mivel ezeket alacsony fogyasztású környezetekben való működésre tervezték. Az asztali GPU-k általában rendelkeznek a szükséges hő- és áramellátási tartalékkal ahhoz, hogy a maximális teljesítményhez szükséges teljes energiát felvegyék, és az AMD eddig még soha nem használt LPDDR memóriát egyetlen mainstream asztali termékében sem.

Ez azonban nem teljesen elképzelhetetlen, mivel a modern tömörítési technológiák technikailag segíthetnek ellensúlyozni az LPDDR-modulokból adódó sávszélesség-hiányt. A jelenlegi GPU-k máris olyan technikákat alkalmaznak, mint a Delta Colour Compression (DCC), a mélységpuffer-tömörítés, a képkockapuffer-tömörítés és a veszteségmentes memóriatömörítés, hogy csökkentsék a GPU és a VRAM között továbbítandó adatmennyiséget.

Az LPDDR5X VRAM egyik lehetséges magyarázata a költség. Az LPDDR-csomagok lehetővé tehetik az AMD számára, hogy csökkentse a nyomtatott áramköri lapok összetettségét és a gyártási költségeket a belépő szintű termékek esetében. Az AMD emellett hatékonyabb memóriatömörítést is bevezethet az RDNA 5-tel. Ha így van, az asztali GPU-k lehetőséget nyújtanának a technológia tesztelésére, mielőtt az végül eljutna a jövőbeli APU-khoz és a hordozható chipekhez, ahol az LPDDR memória a szokásos, és a memória sávszélesség gyakran jelenti az elsődleges szűk keresztmetszetet.

A csúcskategóriás RDNA 5 grafikus kártyák végre felvehetik a harcot az Nvidia-val

A csúcskategóriás RDNA 5 grafikus kártyák még ambiciózusabbak. A pletykák szerint az RX 10070 XT 68 számítási egységgel, 16–24 GB GDDR7 VRAM-mal rendelkezik, és a GeForce RTX 5080-hez hasonló raszterteljesítményt nyújt. Érdekes módon a Radeon RX 10800 XT feltűnően hiányzik a listáról. Végül a zászlóshajó RX 10090 XT állítólag 96 számítási egységet, 24–36 GB GDDR7 VRAM-ot tartalmaz, és teljesítménye megközelíti az RTX 5090 teljesítményszintjéhez.

Eddig az AMD GPU-k leggyengébb láncszeme a sugárkövetési teljesítményük volt. A kiszivárgott információk arra utalnak, hogy az RDNA 5 lényegesen nagyobb előrelépést hozhat a sugárkövetés terén, mint a raszterezés területén, ami potenciálisan csökkentheti a Nvidιάval szembeni lemaradást. Ha ez igaz, akkor az ilyen fejlesztések inkább jelentős architektúraváltozásokat jelentenének, mint apróbb finomításokat. Az RDNA 5-öt már régóta az AMD „Zen-pillanatának” tartják a Radeon számára, és érdekes lesz látni, hogy az architektúra beváltja-e a körülötte kialakult hatalmas várakozásokat.

A kiszivárgott információkból egy dolog hiányzik: az energiafogyasztás. Még ha a teljesítményadatok pontosnak is bizonyulnak, továbbra sem világos, hogy az AMD hogyan tervezi ezeket elérni. Ha a zászlóshajó végül ugyanazon az energiafogyasztási kereten belül fog működni, mint az Nvidia GeForce RTX 5090-ével, az AMD-nek valószínűleg be kell vezetnie a 12VHPWR tápcsatlakozót. Bár az újabb változatok orvosolták az eredeti szabványhoz kapcsolódó számos problémát, a csatlakozó megbízhatósága a mai napig is problémát jelent.