A legelső látható "időkristály" a következő nagy technológiai újítások motorja lehet

A CU Boulder fizikusainak egy csapata létrehozta az első olyan időkristályt, amely elég nagy ahhoz, hogy szabad szemmel is látható legyen. Ez az áttörés az anyag egy bizarr formáját teszi kézzelfoghatóvá, ami új technológiák előtt nyitja meg az utat. Ehhez az eredményhez a kutatók folyadékkristályokat használtak - ugyanazt az anyagot, amelyet az LCD-kben is használnak.

Az időkristály az anyag egy egzotikus fázisa - amelyet először a Nobel-díjas Frank Wilczek elméletileg 2012-ben írt le -, amelyben a részecskék nyugalmi állapotban is állandóan ismétlődő mozgásban léteznek, akárcsak egy óra, amely elem nélkül örökké működik. Bár a tudósok már hoztak létre mikroszkopikus időkristályokat kvantumszámítógépekkel, a CU Boulder kutatói által létrehozott kristály az első olyan, amelyet közvetlenül meg lehet figyelni.

A csapat - amelynek tagjai Ivan Smalyukh professzor és végzős diákja, Hanqing Zhao - ezt úgy érte el, hogy folyadékkristályok oldatát két festékkel bevont üvegdarab közé helyezték. Amikor a kutatók egy bizonyos típusú fénynek tették ki őket, a festékmolekulák összenyomták a folyadékkristályokat, és több ezer új csomót hoztak létre.

Ezek a csomók elkezdtek mozogni, és összetett, ismétlődő mintázatokat alkotva kölcsönhatásba lépni egymással, amelyek órákon át ismétlődhettek. A minták figyelemre méltóan ellenálltak a külső kölcsönhatásoknak, mivel még akkor is változatlanok maradtak, amikor a kutatók változtatták a hőmérsékletet.

A kutatók szerint alkotásuknak számos alkalmazása lehet a mindennapi életünkben, de két konkrét alkalmazást említettek. Lehetne "idővízjelet" létrehozni a pénzjegyeken, amelyre egyszerűen rá lehet világítani, és a keletkező mintákat figyelve ellenőrizni a bankjegyek hitelességét. Azt is felvetik, hogy különböző időkristályok egymásra helyezésével hihetetlenül összetett mintákat lehetne létrehozni, amelyeket potenciálisan ki lehetne használni az adatok tárolására.