A kutatók először rögzítettek sikeresen lassú földrengést

Bár a Föld tektonikus lemezei folyamatosan mozognak, egy lassú földrengést nagyon nehéz valós időben megfigyelni. Valójában azok a földrengések, amelyeket feljegyeznek, olyanok, amelyek egy hirtelen törés vagy két különálló lemez közötti elcsúszásból ered. A tudósoknak azonban most először sikerült rögzíteniük az ilyen típusú jelenséget.

Fontos megjegyezni, hogy az ilyen típusú eseményeket a tudomány még mindig kevéssé érti. Mi több, meglehetősen nehéz rögzíteni. Egy lassú földrengés napokig, hetekig vagy hónapokig is eltarthat, anélkül, hogy bármilyen nyilvánvaló jelet adna.

A Texasi Egyetem (University of Texas at Austin) egy csapata elérte ezt a bravúrt azzal, hogy rögzítette a földrengés terjedését, amikor a Japánban található Nankaiban a cunamit generáló törés mentén tektonikus nyomás szabadult fel. Ennek eléréséhez a kutatók a legkisebb mozgásokat is érzékelni képes fúrószenzorokat használtak, amelyeket a kritikus tengeri területen helyeztek el. Ez az a hely, ahol a törés a legközelebb van a tengerfenékhez.

Ennek eredményeként az első megfigyelésre 2015-ben került sor, amikor egy lassú csúszású földrengés futott végig a törés farkán. Ezt követően, 2020-ban egy második földrengés következett be, amely ugyanazt a pályát követte. A Science című folyóiratban, a kutatók a következőket magyarázzák: "A csúszás ~30 kilométerre a szárazföldtől indul az árkoktól; a tenger felé vándorol 1-2 kilométeres napi sebességgel, egészen az árok néhány kilométeres körzetéig, és valószínűleg áttöri azt; és egybeesik a rengések és/vagy nagyon alacsony frekvenciájú földrengések kezdetével és vándorlásával. Az SSE forrásvidéke a magas pórusfolyadéknyomás és az alacsony feszültség zónájában fekszik, ami egyértelmű megfigyelési bizonyítékot szolgáltat arra, hogy ezek a tényezők összekapcsolódnak a sekély, lassú földrengésekkel."

Ez a két esemény a törés dekompressziós mozgásának felel meg. De ez még nem minden, mivel a kutatók arra is rámutatnak, hogy ez a felfedezés azt sugallja, hogy a törésnek ez a mély része inkább lengéscsillapítóként működik, és hirtelen rengések generálása nélkül engedi le a nyomást. Ráadásul olyan területeken fordultak elő, ahol a geológiai folyadékok nyomása magasabb volt a normálisnál, ami arra utal, hogy ezek a folyadékok nagy szerepet játszanak a lassú földrengésekben. Így ez a felfedezés segíthet a kutatóknak jobban megérteni a szeizmikus törések és a lassú csúszású földrengések működését, amelyek még mindig kevéssé ismertek.