A Homokember hattyúdala: Csendes gyász és végső búcsú

⚠️ Spoilerek következnek a The Sandman 2. évad 1. részéhez; óvatosan kell eljárni.

A csend súlya

Van egyfajta nehézkedés, ami a The Sandman 2. évadának 1. részének befejezése után telepszik ránk. Dream összeomlása a végén; olyan mozdulatlan, olyan megfosztva a megszokott kiegyensúlyozottságától. Az a csend nem volt üres. Tele volt bánattal, megbánással, kimerültséggel. Mindent elmondott, amit szavakkal nem lehetett elmondani; és abban a pillanatban az évad súlya végül összeomlott.

Egy mítosz lassan és gondosan elmesélve

Ami ezt a jelenetet megelőzte, nem volt kevésbé intenzív. Az Orpheusszal való újraegyesülés nem egyszerűen szomorú volt, hanem lesújtó. Nyers, fájdalmas őszinteséggel bontakozott ki a történet; a mítosz által összekötött apa és fia, akiket olyan döntések szakítottak szét, amelyekkel senki sem tudott igazán együtt élni. Ez a gyász egyik legföldközelibb ábrázolása egy olyan sorozatban, amely tele van istenekkel, szörnyekkel és végtelen lényekkel. És ez a Sandman varázsa; ahogyan sikerül egyszerre túlviláginak és mélyen emberinek éreznie magát, gyakran egyszerre.

Az első rész minden egyes epizódja szándékosnak tűnt. A világ csendesebb, magába fordulóbb volt, mint az első évadban. Nem kapkodott. Hagyta a jeleneteket lélegezni. A kamera csak addig időzött, amíg a kellemetlen érzés eluralkodott; amíg a témák a bőr alá süllyedtek, ahelyett, hogy csak úgy elszálltak volna. Még a Pusztítás megjelenése is, amelyet a forrásanyag rajongói régóta vártak, nem harsányan, hanem melegséggel és bölcsességgel érkezett. Csak ez a jelenet, csak két testvér beszélgetése, több lelket tartalmazott, mint más fantasy sorozatok egész évadai.

Gyásszal átszőtt várakozás

Most, hogy a 2. rész már csak napok vannak hátranehéz nem ellentmondásosnak érezni magunkat. Természetesen van izgalom, de ez szomorúsággal van körülvéve. Az a fajta szomorúság, ami abból a tudatból fakad, hogy közel a vég. Tudva, hogy már csak néhány óra van hátra a történet befejezéséig, és csak emlékek maradnak; és az újranézés gombok.

A Good Omens visszhangja

A Good Omenshez való hasonlításokat nehéz elkerülni. Bár a két sorozat hangvételében különbözik, hasonló a kreatív szívverésük; mindkettő Neil Gaiman művéből készült, mindkettőt meglepő gondossággal és tisztelettel kezelik, és mindkettő idő előtti véget ér. Az Amazon Prime Video által gyártott Good Omens ugyanolyan melegséggel és szellemességgel hozta a második évadot, mint ami a debütálót olyannyira szeretetté tette. Nem volt szüksége nagyszabású csatákra vagy terjedelmes történetekre; a The Sandmanhez hasonlóan az érzelmekre, a kapcsolatokra és a furcsa, gyönyörű világokon keresztül elmesélt nagy gondolatokra összpontosított. És most mindkét sorozat, az erős rajongótábor és a kritikusok elismerése ellenére, egy átalakulóban lévő iparágnak van kiszolgáltatva.

Egy rendszer, amely nem törődik a művészettel

A streaming platformok minden eddiginél agresszívebben hajszolják a haszonkulcsot, a sikert változó algoritmusokkal és átláthatatlan adatsorokkal mérik. A műsorokat ma már nem csak a nézettség, hanem a befejezési arány, a megtartási statisztikák és az alapján ítélik meg, hogy növelik-e az előfizetők számát a kulcsfontosságú piacokon. Az alkotók, még a Gaimanhoz hasonló, bizonyítottan sikeres alkotók is, egyre inkább ezeknek a mérőszámoknak vannak kitéve. Személyes körülményei tovább nehezítették a folyamatos gyártást és promóciót; hogy munkája e külső nyomás miatt szenvedjen, különösen igazságtalannak tűnik.

<>Fragmentálás a történethez

Ami ismét a szerkezethez vezet minket.

A Netflix immár bevett gyakorlata, miszerint az évadokat "részekre" osztja, akadós pont lett. Valamikor régen talán volt értelme. Talán segített a gyártási ütemezésben. Talán enyhítette a sztrájk utáni késéseket. De most már nehéz nem annak látni, ami valójában: az elkötelezettség mesterséges meghosszabbításának. Egy marketing taktika, amit narratív tempónak álcáznak. Cobra Kai; Squid Game; Stranger Things; mindannyian szenvedtek ettől a megközelítéstől. Még ha a tartalom jó is, a kiadási struktúra tompítja az érzelmi hatást.

A Sandmannek, vitathatatlanul jobban, mint bármelyiküknek, egyetlen összefüggő egészként kellett volna megjelennie. Az első rész tempója megfontolt, módszeres. Lassan építkezik az érzelmi csúcs felé. Aztán megáll; és ez a csúcs hetekig függőben marad. Olyan, mintha egy szimfónia első felét hallanánk, és azt mondanák, hogy várjunk egy hónapot a folytatásra. A varázslat megtörik. A légkör elvékonyodik.

Egy utolsó álom

Mindez nem jelenti azt, hogy a második kötet nem lesz kiváló. Minden jel szerint az egész sorozat egyik legkedveltebb ívét ígéri; a Season of Mists (Ködök évszaka). A rajongók már tudják, mi következik; az Álom kegyelmének következményei, a Fúriákkal való leszámolás és az elkerülhetetlen konfrontáció Luciferrel. A témák elmélyülnek. Az alakítások valószínűleg szárnyalni fognak. És néhány órára visszatér a varázslat.

De nem lehet letagadni a fájdalmat mindezek alatt.

Ez több, mint egy sorozat vége. Ez egy korszak vége a fantasy televíziózásban; talán rövid életű, de nem kevésbé jelentős. Amikor a The Sandman megérkezett, úgy éreztük, hogy ez egy pályakorrekció. Nem akart a következő Trónok harca lenni. Nem támaszkodott csatákra vagy politikai cselszövésekre. Türelmet kért. Az önvizsgálatot jutalmazta. Elég sokáig állt meg ahhoz, hogy a nézők érezhessenek valamit.

És most már megy. Csendesen. Botrány vagy törlési dráma nélkül. Csak... véget ér.

De ez a befejezés talán a sorozat legnagyobb ajándéka. Mert a legjobb történetek véget érnek. Nem nyúlnak a végtelenségig. Nem veszítik el a hangjukat, vagy felejtik el a szívüket. Elmondják, amit el akartak mondani; és olyan csendet hagynak maguk után, ami jelent valamit.

Így amikor a végkifejlet lepereg, nem a csalódás marad meg. Hanem a hála. A kockázatért, amit a sorozat vállalt. Azért, ahogyan a karaktereivel bánt. A csendes pillanatokért, amelyek erősebben hatottak, mint bármelyik robbanás valaha is tudott volna.

És az utolsó álomért, amit megosztottunk, majd finoman elengedtünk.

A Sandman 2. évad 2. rész (vagy Volume 2) 2025. július 24-én jelenik meg, kizárólag a Netflixen.