A Hajnaljáró vére: Miért olyan eltérőek a kritikai értékelések?

Lényegében a The Blood of Dawnwalker egy meglehetősen hagyományos, történetvezérelt RPG. A játékosok Coen szerepébe bújnak, aki emberi és vámpír formája között válthat, és felfedezhetik a sötét, kelet-európai ihletésű nyílt világot, amely tele van küldetésekkel, ellenségekkel és messzemenő döntésekkel. A játék a Rebel Wolves stúdiótól származik, amelyet a The Witcher 3 korábbi fejlesztői alapítottak. Nem meglepő, hogy a CD Projekt sikeres sorozatával való bizonyos párhuzamokat nehéz nem észrevenni. A Dawnwalker azonban saját ötletekkel is szolgál, például az emberi és vámpír formák közötti váltás lehetőségével, valamint egy szokatlan időrendszerrel.

Különösen ez utóbbi a játék egyik meghatározó jellemzője. A játékosoknak összesen csak 30 napjuk van a történet befejezésére. Az idő azonban nem folyamatosan telik le, mint egy hagyományos visszaszámlálásnál. Ehelyett bizonyos cselekvések – például küldetések, történeti feladatok vagy egyes karakterfejlesztések – külön-külön időtartamokat emésztenek fel. A játékosoknak ezért mérlegelniük kell, mely feladatokat hajtsák végre, és melyeket hagyjanak ki. Számos kritikus szerint azonban a rendszer a gyakorlatban kevésbé stresszes, mint amilyennek elsőre tűnik.

A kritikusok véleménye megoszlik

Összességében a The Blood of Dawnwalkerről szóló kritikák meglehetősen pozitívak. A Metacritic 84-es, az OpenCritic pedig 86-os pontszámával a Rebel Wolves debütáló játéka az év legjobban értékelt új RPG-i közé sorolható. Ami azonban szembetűnik, az az, hogy az egyes pontszámok milyen nagy eltérést mutatnak. Íme néhány példa:

• MP1st – 10/10
• MonsterVine – 5/5
• Destructoid – 9,5/10
• IGN – 9/10
• PCGamesN – 90/100
• RPG Site – 9/10
• Push Square – 7/10
• GameRant – 6/10
• GamesRadar – 3/5

A történet, a világépítés és a messzemenő döntések a leggyakrabban dicsért aspektusok közé tartoznak. A szokatlan időrendszer és a harcok is nagyrészt pozitív visszajelzéseket kaptak. A leggyakoribb kritikák között azonban szerepel az ellenségek korlátozott változatossága, az időnként ismétlődő játékmenet és a technikai hiányosságok, amelyeket még a rendkívül pozitív értékelésekben is megemlítenek. Ezek közé tartoznak a kisebb hibák, a teljesítménycsökkenések, a nehézkes animációk, a mozgással kapcsolatos problémák és a nyílt világra jellemző apróbb furcsaságok. A legtöbb kritikus számára azonban ezek a hiányosságok nem elég jelentősek ahhoz, hogy lényegesen rontsák az általános pozitív benyomást. A GameRant viszont lényegesen kritikusabb szemmel nézi a játék technikai állapotát és az ismétlődő játékmenetet.

És itt kezdődik az érdekes rész. A kritikusok többsége valójában egyetért a játék erősségeit és gyengeségeit illetően. Ami végül a jelentősen eltérő végső pontszámokhoz vezet, az az, hogy mennyire súlyozzák ezeket az elemeket: aki nagy értéket tulajdonít a magával ragadó történetnek, a messzemenő döntési lehetőségeknek és a hangulatos játékvilágnak, és képes szemet hunyni a technikai hiányosságok és az alkalmi ismétlődések felett, az valószínűleg sok élvezetet fog találni a The Blood of Dawnwalkerben. Az olyan történetközpontú RPG-k rajongói, mint például a The Witcher 3, ezért egyértelműen a célközönség részét képezik. Azok viszont, akik sokszínűséget várnak az ellenfelek és a nyílt világbeli tevékenységek terén, vagy különösen érzékenyek a technikai problémákra, valószínűleg sokkal inkább észreveszik a gyengeségeket.

Összességében a The Blood of Dawnwalker valószínűleg nem fog minden játékosnak egyformán tetszeni. Inkább attól függ, hogy ki mennyire élvezi a játékot, és ez nagyban függ attól, mit vár el egy RPG-től. Az eltérő értékelési pontszámok ezért nem feltétlenül ellentmondanak egymásnak – elvégre a kritikusok is játékosok, és természetesen más-más prioritásaik vannak.