A CD-gyűjteményeket furcsa járvány fenyegeti – a lemezek rejtélyes módon megrepednek és összetörnek

A CD-k és DVD-k már eleve hajlamosak a hosszú távú adatvesztésre olyan problémák miatt, mint a bitromlás és a lézerromlás. Most azonban az optikai lemezek gyűjtőit egy újabb potenciális veszély fenyegeti: egyes optikai lemezek fizikailag megrepedhetnek vagy összetörhetnek, ha bizonyos tisztítószerekkel vagy a tárolóanyagokból származó gőzökkel érintkeznek.

A probléma nemrég szélesebb körű figyelmet kapott, miután számos optikai lemezgyűjtő az X-en megosztott olyan CD-kről készült fotókat, amelyek megrepedtek vagy darabokra törtek, annak ellenére, hogy nem mutattak nyilvánvaló fizikai sérülés jeleit. A beszélgetés szerint a meghibásodásokat a polikarbonát hordozó – azaz a CD testét alkotó műanyag réteg – lebomlása okozhatta.

Az egyik esetben egy gyűjtő arról számolt be, hogy egy CD óvatosan történő tisztítása és polírozása közben eltört. A károsodást a hígított tisztítóoldat által okozott polikarbonát kémiai repedésének tulajdonították. Lehetséges, hogy nem egyszerűen az elöregedés miatti kopásról van szó, hanem a vegyszerek annyira meggyengítették a műanyagot, hogy az hirtelen eltört.

Egy másik, súlyosabb esetnek úgy tűnik, más oka van. Egy habbal párnázott védőtokban tárolt CD-t több darabra törve találtak meg. A felhasználók magyarázata szerint bizonyos típusú poliuretánhabok idővel ammóniát tartalmazó vegyületeket bocsáthatnak ki. Zárt tokban ezek az anyagok felhalmozódhatnak, és potenciálisan gyengíthetik, repedezhetik vagy megrepedhetik az optikai lemez polikarbonát hordozóját.

A károsodás pontos okai továbbra is bizonytalanok. A közölt magyarázatok nagyrészt megfigyeléseken alapulnak, nem pedig kontrollált kísérleteken, ezért még túl korai lenne azt a következtetést levonni, hogy minden ilyen típusú esetért egyértelműen a tisztítószerek vagy a habbélés a felelős. Mindazonáltal a háttérben álló kémiai folyamatok valószínűnek tűnnek. Bizonyos agresszív oldószerek, köztük az aceton és a benzol, károsíthatják a polikarbonátot, míg a kevésbé agresszív vegyi anyagoknak való hosszan tartó kitettség bizonyos körülmények között szintén hozzájárulhat a repedések kialakulásához.

A CD-k különösen érzékenyek lehetnek erre a fajta károsodásra, mivel egyetlen polikarbonátrétegből állnak. A DVD-k két, ragasztóval összeragasztott polikarbonátréteget használnak, ami kevésbé teszi őket hajlamossá az ilyen esetekben leírt specifikus hordozókárosodásra.

Mindenesetre ez újabb problémát jelent a fizikai optikai adathordozókat fenyegető, amúgy is hosszú veszélyek listájához. A CD-k és a DVD-k a „bit rot” és a „laser rot” jelenségeknek is ki lehetnek téve, amelyek során a fényvisszaverő réteg az oxidáció, a szennyeződések vagy az ultraibolya sugárzás hatására lebomlik. A DVD-k esetében emellett előfordulhat, hogy a két polikarbonátréteg közötti ragasztóanyag elválik egymástól.

A legújabb esetek különösen relevánsak a régi játékok, szoftverek, zene és egyéb digitális archívumok gyűjtői számára. Az optikai lemezeket gyakran évtizedekig őrzik biztonsági másolatként vagy történelmi dokumentumként, de fizikai tartósságuk nem garantálja, hogy az adatok végtelen ideig hozzáférhetők maradnak. A hosszú távú megőrzés érdekében ezért a legbiztonságosabb megoldás az, ha nem támaszkodunk egyetlen optikai lemezre. Ne felejtsük el a biztonsági másolatot készíteni!