700 éves rejtély megoldva: A DNS feltárja a középkori uralkodó személyazonosságát és erőszakos végét

Több mint hét évszázaddal később a modern törvényszéki tudomány segített megoldani egy királyi gyilkosság rejtélyét. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) kutatócsoportja és nemzetközi partnereik megerősítették a Budapesten feltárt csontvázmaradványok azonosságát. A Forensic Science International Genetics című szaklapban közölt eredményeik azt mutatják, hogy a csontok Macsó Béla herceghez tartoznak. Ő egy 13. századi magyar nemes volt, az 1272-ben meggyilkolt IV. Béla király unokája. Íme, így erősítették meg a holttestet.

A genetikai eredmények

Az azonosság megerősítésének folyamata teljes körű genetikai vizsgálattal kezdődött. A budapesti Archaeogenomikai Intézet kutatói szekvenálták a teljes genomot, és az Y-kromoszómán keresztül újraépítették az apai vonalat. Olyan származáskombinációt kaptak eredményül, amely korrelál azzal, amit Béla családjáról tudunk. Genetikai profiljának közel fele olyan észak-európai gént hordozott, amely a Rurikidák uralkodócsaládjának felel meg.

Másik része a keleti mediterrán térségre mutatott, ami illeszkedik a nagymamáján, Maria Laskarinán keresztül nyomon követhető leszármazási vonalhoz. Amikor a csapat összehasonlította ezeket az információkat egy nemrégiben Oroszországból származó rurikid genetikai adatgyűjtéssel, az apai vonal pontosan egyezett. Ez a genetikai vizsgálat oda helyezte őt, ahová a középkori dokumentumok szerint tartozott: Harmadik Béla király későbbi leszármazottjaként.

Szénkormeghatározásos felfedezés

A genetikai bizonyítékok nem tudtak minden kérdésre választ adni, ezért a kutatók elvégeztek néhány radiokarbon- és izotópos vizsgálatot. Az első radiokarbon eredmények túl réginek tűnő dátumokat adtak. A szén- és nitrogénszintek vizsgálata után azonban rájöttek, hogy Béla valószínűleg nagy mennyiségű édesvízi halat evett. Ez a fajta táplálkozás létrehozhat egy, a szakértők által reservoir-effektusnak nevezett jelenséget, amely a maradványait a kelleténél idősebbnek tünteti fel.

A fogakból származó stroncium-mérések még többet elárultak a történetéről. A kapott értékek megerősítették, hogy valóban Vukovár és Szirmia térségében töltötte a korai gyermekkorát, mielőtt a Budapest melletti területre költözött. Találtak néhány apró, a foglepedékében megrekedt részecskét is, amelyeket mikroszkóp alatt néztek meg. Találtak őrölt és sütött búza- és árpaszemeket, amelyek megfelelnek a korabeli gazdag háztartásokban elvárt étrendnek.

Törvényszéki elemzés

A csontvázon egyértelmű jelei voltak annak az erőszaknak is, amely véget vetett az életének. A törvényszéki szakértők feltérképezték az egyes sérüléseket, és tanulmányozták az ütések szögeit. Huszonhat sebet számoltak össze, amelyek a halál időpontjában keletkeztek. A sérülések közül kilencet éles fegyverrel ütöttek a fejbe. A többi a törzsre és a végtagokra mért vágó vagy vágó ütés volt.

A mintázat arra utalt, hogy egynél több támadó volt, és egynél több fegyvert használtak. A csontokon olyan nyomok voltak, amelyek arra utalnak, hogy megpróbált védekezni, mielőtt összeesett. Ez az eredmény illik a régóta ismert beszámolókhoz, amelyek több férfi által végrehajtott politikai támadásról számolnak be.

Az Árpád-korból származó teljes csontvázak nagyon ritkán kerülnek elő, ami különösen értékessé teszi ezt a leletet. A genetika, a kémiai elemzés és a törvényszéki technikák kombinálásával a kutatók több száz éve húzódó kérdésekre tudtak választ adni.