Tudósok rögzítik az első haldokló emberi agyat: Íme, mit találtak, és mit jelenthet a tudatosságra nézve

Az idegtudósok most először rögzítették egy haldokló ember agyi tevékenységét az utolsó stádiumban. Az esemény az összehangolt neurális oszcillációk utolsó kitörését mutatta, ami magyarázatot adhat az olyan jelenségekre, mint az "élet visszaemlékezése" és a halálközeli élmények.

A Frontiers in Aging Neuroscience című, az eseményről szóló cikk szerint ez volt az első empirikus bizonyíték arra, hogy az agy aktív és szervezett marad a szívmegállás után is. Egy kutatócsoport Dr. Ajmal Zemmar, a Louisville-i Egyetem munkatársa vezetésével 900 másodpercnyi elektroenkefalogram (EEG) adatot rögzített egy 87 éves pácienstől, aki epilepsziás megfigyelés során halálos szívrohamot kapott. Íme, mi derült ki a felvételből.

Gamma-hullámok és szervezett aktivitás szívmegállás után

Az EEG-adatok elemzése feltűnő mintázatot mutatott. A memória előhívásához, az észleléshez és a tudatos tudatossághoz kapcsolódó magas frekvenciájú agyhullámok emelkedését észlelték közvetlenül a beteg szívének leállása előtt és után is.

Az agyhullámok ezen kitöréseit, amelyeket gamma-oszcillációnak is neveznek, a delta, théta, alfa és béta frekvenciasávok aktivitása követte. A tudósok szerint ez azt jelentheti, hogy a keringés megszűnésekor is szinkronizált kommunikáció zajlik az agyi régiók között.

Ezek a minták általában akkor jelennek meg, amikor az agy kódolja vagy felidézi az információkat, ami felveti annak lehetőségét, hogy az oxigén- és glükózkészletek fogyatkozásával rövid időre újra lejátssza az élet eseményeit. "A memória előhívásában részt vevő oszcillációk generálásán keresztül az agy eljátszhatja a fontos életesemények utolsó felidézését" - magyarázta Zemmar.

Következmények az idegtudományok és az élet végi orvostudomány számára

Bár ez egy olyan beteg egyedi esete, akinek korábbi agyi traumája volt, mégis megkérdőjelez néhány régóta fennálló feltételezést arról, hogy mikor ér véget a tudatosság. Ha az agy képes fenntartani az összehangolt tevékenységet a szívmegállás után, akkor a halál időpontjaként ismert időpontot újra kell értékelni. A szervadományozási protokollokat is újra kell gondolni.

Az eredmények azt sugallják, hogy neurobiológiai oka van a halálközeli élményeknek, amikor az emberek élénk emlékekre emlékeznek, és a klinikai halál után fokozott tudatosságra tesznek szert.

Bár több adatra van szükség a konkrét következtetések levonásához, ez a tanulmány további betekintést nyújt a haldokló agy elektromos mozgásának folyamatába. Új okokat nyit az emberi tudatosság és az élet és halál közötti átmenet tanulmányozására.