MicroSD Express kártya felülvizsgálata: Nagy teljesítmény és miért lehet hasznos egy ventilátor a kártyaolvasóban

Tesztfelszerelésünk új tartozékok és régebbi olvasók és kártyák keverékét tartalmazza a meglévő gyűjteményünkből. A Lexar biztosította számunkra az RW540 olvasót és egy MicroSD Express kártyát. A Play Pro sorozatból az 512 GB-os modellt választottuk, a szintén elérhető 1 TB-os modellt elutasítva, mivel feltételezésünk szerint ez a kapacitás népszerűbb lesz a Switch 2 felhasználók körében. Az RW540 olvasó kiskereskedelmi csomagolás nélkül érkezett, ami arra utal, hogy korai gyártású egységről van szó, míg maga az SD-kártya kiskereskedelmi csomagolásban érkezett.

A Sandisk egy kártyaolvasót, a Pro-Reader SD Express Dual-t, valamint a 256 GByte-os MicroSD Express-t is biztosította számunkra.

Saját készletünkből érkezett egy Lexar multi-kártyaolvasó (Lexar Professional Multi-Card 3-in-1), amely UHS-II tesztekre alkalmas, valamint egy egzotikus kártya: A Lexar nCARD NM Nano Memory Card 2 az 1-ben a Huawei Nano Memory Card formátumát is képes olvasni, és hivatalosan támogatja a saját UHS-I kiterjesztéseket.

SD-kártyák a gyűjteményünkből: egy teljes méretű Sony Tough UHS-II kártya, egy Nextorage MicroSD UHS-II móddal, valamint két UHS-I kártya a Lexartól és a Sandisk-től. Ezt a négy kártyát kifejezetten arra használtuk, hogy azonosítsuk az UHS-I, az UHS-II és a szabadalmaztatott UHS-I implementációk közötti előnyöket és hátrányokat.

A hő miatti ellentmondások az olvasókban

Az általunk tesztelt olvasók mindegyike képes volt a szabadalmaztatott UHS-I üzemmódot is támogatni SD-kártyákkal. Ez azért érdekes, mert a Lexar például azt mondta nekünk, hogy az RW540 nem támogatja a szabadalmaztatott és ezért gyorsabb módokat. Pedig ez a helyzet. UHS-I módban sok kártya túllépi az SD Association által meghatározott 104 MByte/s-os hivatalos határértéket. Általánosságban azonban a proprietary mód dokumentációja nagyon gyenge - minden gyártó esetében.

Bár az olvasók nagyrészt következetesen a mérési tűréshatárokon belül teljesítettek hasonló helyzetekben, találkoztunk néhány meglepő teljesítménycsökkenéssel, amire nem számítottunk.

A Lexar RW540 például lényegesen több energiát igényel, mint a terjedelmes Sandisk készülék. Ez a Lexar által beépített ventilátornak köszönhető, és jó okkal: vannak olyan helyzetek, amikor a hőmérséklet a teljesítmény csökkenéséhez vezet, ami további eltéréseket eredményez az olvasók között.

A MicroSD SD-ről SD-re történő adapter használata szintén sajátos kihívásokat jelentett. Most már tudjuk, hogy ezek miért Az adapterek jelenleg csak a laboratóriumok dolga. A hőelvezetés komoly problémát jelenthet. Általánosságban azt tanácsoljuk, hogy ne használjunk MicroSD Express kártyát adapterben. A Sandisk Express kártya UHS-I módban is nagyon gyors, és érezhetően melegszik az adapterben. A Lexar Play Pro Express kártyája viszont csak az adapterben melegszik, de UHS-I módban is lassú.

Először is hagytuk, hogy a két MicroSD Express kártya a natív környezetükben versenyezzen egymással. Benchmarkként a CrystalDiskMark 8.0.6-os verziójának standard beállításait használtuk, és mindkét kártyát mindkét SD Express olvasóban használtuk. A Sandisk olvasóban a MicroSD Express foglalatban. AS SSD-vel is végeztünk ellenpróbákat, de az Express kártyákra szorítkoztunk. A teljesítménymérésekhez az Avhzy C3 tesztelőjét használtuk.

Először is nézzük meg az energiafogyasztást, mivel a két kártya meglehetősen jelentősen eltér egymástól. A következő adatok a Sandisk olvasóra vonatkoznak, amely maga is körülbelül 0,5 wattot igényel, amikor be van dugva (üresjáratban). Készenléti üzemmódban, azaz amikor az operációs rendszerhez egy ideig nem férünk hozzá, a kártyaolvasó 0,4 wattra csökken, függetlenül a kártyától.

Ha azonban a kártyát használjuk, például egyszer megnézzük egy fájlkezelővel, egyértelmű különbségek mutatkoznak. Míg a Lexar kártya elképesztő 1,0 wattot fogyaszt (itt is, mint a következőkben , az olvasóval együtt), addig a Sandisk kártya bő 40 százalékkal többet. 1,4 wattot tudtunk megfigyelni az értékek megtekintésekor.

Ezt az aktivitásbeli különbséget a Lexar RW540 olvasó is megerősítette. Itt az értékek 0,4 watt (üresjáratban), 0,2 watt (készenléti állapotban), 0,9 watt (Lexar bedugva) és 1,6 watt (Sandisk bedugva).

Benchmarkoláskor az olvasók igazán beindulnak. Itt fontos megjegyezni, hogy a race-to-idle koncepciónak nagy előnyei lehetnek, azaz rövid ideig sok energiát használnak fel, hogy aztán gyorsan újra alvó üzemmódba kerüljenek. A Lexar RW540 értékeit itt kihagyjuk az egyenletből, hiszen alapvetően fél watt pluszra van szüksége az elképesztően hangos és nem hőmérséklet-szabályozott ventilátornak; az RW540-nek 3,9 wattra van szüksége csúcson.

A Sandisk olvasója itt takarékosabb. A két, különösen gyors adatátviteli sebességet mutató Seq-teszt azonban sok energiát igényelt. A Sandisk kártyának 2,2 és 2,8 watt közötti teljesítményre volt szüksége a Sandisk Pro olvasóban. Meglepő módon a Lexar Play Pro 2,6-3 wattal többet igényelt. Alacsony terhelés mellett ez fordítva volt.

A CrystalDiskMark véletlenszerű tesztjei általában kevésbé igénylik a kártyákat. De a Sandisk itt is lényegesen kevesebb energiát igényel terhelés alatt 1,5-2 wattal. A Lexar 2,2-2,3 wattot igényel a Play Pro esetében.

A következő két benchmark grafikonból az is kiderül, hogy miért: Általánosságban a Lexar kártya jobb a Sandisknél. De csak SD Express módban. UHS módban másképp néznek ki a dolgok, ahogy azt később megmutatjuk.

Gyanú merült fel: A kártyák már a rövid teszt során is forrón futnak? Érdemes-e ventilátorral hűteni az SD kártyákat? Ennek kivizsgálására a Sandisk olvasóban még egyszer megismételtük a legutóbbi tesztet (RND4K). És lám, a Lexar kártya hirtelen 20,65 MByte/s (olvasás) és 31,51 MByte/s sebességet ért el. A Sandisk kártya 20,93 és 28,26 MB/s-ot ért el.

Nem zárhatjuk ki, hogy hűvösebb helyiségben még magasabbak lehetnek az értékek. A benchmarkok alapján egy dolog vált világossá: A MicroSD Express kártyáknak hőproblémájuk van. Az apró kártyák nem tudják különösebben jól elvezetni a hőt, és néhány perces terhelés PCI Express szinten már nagy hőterhelést jelent.

Az AS-SSD benchmarkkal való keresztellenőrzés során is ellentmondások mutatkoztak. A 4K-64-Thrd tesztben az eredmények mindig valamivel jobbak voltak, ha a tesztet külön-külön futtattuk, különösen a Pro Readerrel. De az RW540-nél is megmutatkozott a jelenség, bár nem ennyire hangsúlyosan. Többször előfordult azonban, hogy több futáson keresztül kiugró értékeket kaptunk a megfelelő hűtési idővel. Itt nem tudtunk reprodukálható eredményeket generálni. Az alábbi négy képernyőfotó a 4K-64-Thrd tesztben látható, nyilvánvalóan túlmelegedett kártyával való működést mutatja. Ennek megfelelően ezt az értéket óvatosan kell kezelni.

A MicroSD Express kártyák elvileg csak UHS-I sebességgel működhetnek a régi olvasókban; nem képesek UHS-II vagy akár UHS-III sebesség elérésére. Sem az SD-kártyákban, sem az olvasókban nincs lehetőség a második pin-sor átállítására - bár ez változhat, ahogy arról a Computex Taipei kiállításon beszámoltak.

De vajon a kártyák is jó UHS kártyák? Ez attól függ. A gyors SD Express kapcsolat nem feltétlenül jelenti azt, hogy a kártya UHS-I módban is gyors. Ugyanez vonatkozik a kényszerített UHS-I módban lévő UHS-II kártyákra is. Ezek ilyenkor néha jelentősen lassabbak, mint a jó UHS-I kártyák. Ennek tesztelésére a szekvenciális Q8T1 tesztet használtuk az összes kártyával az összes olvasón. Néhány esetben MicroSD-kártyákat is behelyeztünk az SD-adapterbe, hogy lássuk, mi történik.

A két SD Express kártyát tekintve csak a Sandisk MicroSD Express volt képes magas UHS-I értékeket elérni. Mindkét régi Lexar olvasóban a kártya meglehetősen egyenletes 150 MByte/s olvasási és 144 MByte/s írási sebességet ért el. Ez sajátosan gyorsabb, mint amit az UHS-I szabvány megenged (104 MByte/s), és sem a csomagoláson, sem a specifikációban nem dokumentálták sehol.

A Lexar Play Pro ezzel szemben még az UHS-I határértékét sem éri el. Az olvasási és írási sebesség mindössze 82-83 MByte/s volt. Ez meglehetősen kiábrándító volt.

Egyébként az SD-adapteren keresztül kényszerített UHS-I módban is szembetűnőek voltak az értékek. A Lexar Play Pro-val semmi sem változott, a kártya pedig langyos lett. A Sandisk MicroSD Express viszont 115 és 117 MByte/s körüli értékre esett vissza, tehát olvasáskor és íráskor is majdnem egyformán gyors volt. Ez azonban csak a Lexar 3 az 1-ben olvasójára vonatkozott. A Sandisk Pro Readerben nem tudtuk aktiválni a saját üzemmódot. Ez csak 85 és 80 MByte/s volt olvasáskor és íráskor.

A Sandisk olvasója UHS-I-ben tud gyorsan működni. Ezt bizonyította az általunk használt Sandisk Extreme, amely 134-135 MByte/s-os olvasási csúcssebességet ért el - adapterrel és adapter nélkül is.

A MicroSD Express kártya egyszerűen nem szereti az adaptert, ami a Lexar 3 az 1-ben olvasójánál jól látszott, a Sandisk Pro olvasójánál pedig nagyon egyértelműen. Ezen a viselkedésen még a SanDisk MicroSD-SD adapter használata sem változtatott. A Sandisk MicroSD Express kártyája hol jobban, hol kevésbé lassult az adapterben.

Ez már előre nyilvánvaló volt: A Sandisk Pro-Reader és a Lexar RW540 legalább UHS-I olvasóként alkalmasak. A régebbi olvasókon elért eredményeinket az új SD Express kártyaolvasók általában megismételték, a mérési tűréshatárokon belül maradva.

Az UHS-II kártyák tekintetében azonban csalódtunk a teljesítményükben. A Sony Tough (G sorozat, 128 GB) kártyánkat csak a Pro olvasóban tudtuk tesztelni, mivel ez egy teljes méretű SD-kártya. A benchmarkok keserűek. A maximális 83/78 MByte/s (olvasás/írás) értékkel a Sony Tough a Pro olvasóban néha 70 MByte/s-al lassabb, mint egy jó UHS-I kártya. A Lexar Silver Plus UHS-I-vel lenyűgöző 150 MByte/s olvasási és 109 MByte/s írási sebességet ér el a Sandisk Pro Readerben. Furcsa módon a Lexar RW540-ben lassabb, 133, illetve 99 MByte/s sebességgel. A saját UHS-I nem különösebben konzisztens a tesztjeinkben.

Hasonló volt a helyzet a Nextorage MicroSD-kártyával is, amely szintén UHS-II interfésszel rendelkezik. A Sandisk Pro Readerrel 82 és 80 MB/s-os sebesség érhető el. A Lexar RW540-ben 84 és 80 MByte/s (R/W).

A natív környezetben azonban ez a két UHS-II-es kártya rendkívül gyors. A Sony Tough G 304 és 234 MByte/s-ot ér el olvasás és írás esetén. A Nextorage szintén elég magas, 227 és 105 MByte/s. Érdekes módon az UHS-II üzemmód is elég sok energiát igényel: a Lexar egyébként igen takarékos 3 az 1-ben olvasójánál 1,4 wattos csúcsot mértünk.

Az UHS-I kártyák kevés energiát igényelnek

Az SD Express kártyák magas wattértékeiről már beszéltünk, ami hosszabb működés esetén megéri. A behelyezéshez szükséges 1 watt körüli érték azonban sok. Egy UHS-I kártya behelyezése mindkét hagyományos olvasónál alig mérhető (0,08-0,09 watt az olvasóval együtt, tehát a C3 mérő pontossági tartományán kívül esik). Az UHS-II kártyák 0,35 wattot igényelnek üresjáratban.

A kártyagenerációk között tehát óriási a különbség. Terhelés alatt az UHS-I kártyák ritkán igényelnek annyi energiát, mint a MicroSD Express kártyák egyszerű műveletek során.

A Pro Readerben a régi UHS-I kártyák (ide tartoznak a fojtott UHS-II kártyák is) meglepő módon 1,2 és 1,3 watt közötti teljesítményt igényelnek. Az RW540-ben még rosszabb a helyzet. A kártyák üresjáratban hasonlóan viselkednek. A dolgok azonban a benchmarkokban indulnak be igazán. Az RW540 még a rendkívül lelassított Nextorage esetében is 2,5 wattot enged meg magának, és ha levonunk egy becsült fél wattot a ventilátornak, ez még mindig túl sok. Az RW540 nem használja fel hatékonyan az energiát.