HoverAir X1 Promax: Egy strapabíró DJI Neo-alternatíva 8K-val és követési funkcióval – tesztben

A HoverAir X1 Promax modellel a gyártó egy repülő akciókamerát kíván kínálni. Legalábbis a tesztelés során a drón hasonlóan strapabírónak bizonyult – bár valójában nem lenne célszerű a tartósságát a valós körülmények között végzett teszt során a határainak végsőkig feszíteni. A gyenge akadályfelismerő rendszer még alkalmi futás vagy nyugodt kerékpározás közben is ütközéseket okoz, amint olyan akadályok kerülnek a közelébe, mint fák vagy közlekedési táblák. Következésképpen a vásárlóknak érdemes – vagy inkább muszáj – kevésbé igényes környezetre korlátozniuk a használatot, ami a tervezett felhasználástól függően döntő tényező lehet.

Ez meglehetősen frusztráló, mivel az X1 Promax lényegében bebizonyítja, hogy jobb akadályfelismeréssel lenyűgöző felvételeket tudna készíteni. A drón ezért aligha alkalmas terepfutásra, viszont kiválóan megfelel kerékpártúrák vagy síelés filmezésére nyílt pályákon. 699 dolláros árával az X1 Promax meglehetősen drága is.

Maga a képminőség megfelelő. Egyértelmű előnye a rugalmas használhatóság és a Beaconból és joystickekből álló, jól megtervezett vezérlőrendszer. Mivel ezek használata opcionális, a drón a kijelzőjének és a kézi indítási funkciónak köszönhetően gyorsan és egyszerűen kezelhető – akár kiegészítők nélkül is; összecsukva pedig kényelmesen elfér egy nadrágzsebben is.

A HoverAir X1 Promax alapmodellje közvetlenül a gyártótól 699 dollárért kapható. A általunk tesztelt vezérlőcsomag ára 1069 dollár.

A HoverAir X1 Promax egy olyan drón, amely 8K-s felvételi képességgel, védett rotorokkal és kézi vezérlési lehetőségekkel rendelkezik.

A tesztelt vezérlőcsomag tartalmazza magát a drónt, két akkumulátort, a töltőállomást, a joystickokkal ellátott Beacon-t, egy 65 wattos töltőt, több kábelt, valamint különálló, strapabíró tokokat a drónhoz és a vezérlő kiegészítőkhöz. A drón összecsukható kialakítású, így még egy kissé nagyobb nadrágzsebben is könnyen hordozható. A beépített mágnesek záráskor megbízhatóan tartják össze a burkolatot.

Elöl a kamera egy gimbalra van szerelve; azonban csak felfelé-lefelé tud dőlni, oldalra nem forog. Bár ez önmagában nem jelent problémát a felvételek készítése szempontjából, egy 3-tengelyes gimbal és egy erőteljesebb, mindig a repülés irányába néző akadályérzékelő kombinációja potenciálisan még jobb repülési teljesítményt biztosíthatna. Mindazonáltal a kamerarendszer egy 3-tengelyes gimbalon mechanikailag sokkal jobban ki lenne téve a külső hatásoknak. További érzékelők találhatók az alsó és a hátsó oldalon. A négy kompakt rotor, amely működés közben meglehetősen hangos, zárt vázakkal kiválóan védett. A HoverAir a csomagban mellékeli a Hyper-Elastic anyagból készült mintát – és valóban, több tucatnyi ütközés ellenére, amelyek közül néhány meglehetősen erős volt, sem a rotorok, sem a ház, sem a kamera nem szenvedett látható károsodást.

Csak egyszer, egy ütközés után csúszott ki részben az akkumulátor a tartójából. A tetején található egy kijelző, amely megkönnyíti a üzemmódok kiválasztását. A 10 százalékra lemerült akkumulátor feltöltése a töltőállomáson körülbelül 40 percet vesz igénybe. A 4K-s felvételkészítés során a valós repülési idő körülbelül 14 perc, beleértve a mintegy 15 százalékos biztonsági tartalékot is.

A tesztelés során két meglehetősen jelentős problémával találkoztam. Először is, a kamera túlmelegedhet, különösen 8K-s videó rögzítése közben – és ez korántsem csak a nyári 35 °C-os hőmérsékleten fordul elő. A tesztelés során a probléma akár 25 °C-on és közvetlen napfényben is előfordult. Ez általában akkor fordul elő, amikor a drón mozdulatlanul áll, vagy csak lassan mozog, mivel ezekben a helyzetekben nyilvánvalóan hiányzik a repülésből származó hűtő légáram. 4K-s felvételek készítése során a túlmelegedés sokkal ritkábban fordult elő. Ha a drón túlmelegszik, az rontja a felvétel minőségét.