Ez a kutató naphőtükrökkel akarja követni az űrbeli objektumokat az éjszakai égbolton
A Sandia Nemzeti Laboratórium kutatója a heliosztátmezők (a napenergia előállítására jellemzően használt tükörcsoportok) kissé szokatlan felhasználási lehetőségét vizsgálja, amikor éjszaka újrahasznosítja őket földközeli aszteroidák és eltűnt ciszlunáris űreszközök felderítésére. Dr. John V. Sandusky a 2024 Optical Engineering + Applications konferencián mutatta be az ötletet.
A hagyományos képalkotás helyett Sandusky módszere a visszavert csillagfény frekvenciaeltolódásait követi. Mivel a heliosztátok követik a csillagok útját, minden, a csillagokhoz képest mozgó objektum - például egy aszteroida - mérhető eltolódást okoz. "Még a másodpercenkénti egy-milliomod ciklusnyi frekvenciaváltozás is mérhető" - mondta.
A nemzeti naphő-tesztelő létesítményben végzett teszt során, Sandusky a 212 heliosztát egyikét csillagfény visszaverésére használta, és bebizonyította, hogy az képes a szükséges pontossággal mozogni. Bár aszteroidát nem észlelt, az elsődleges cél a vezérlőrendszer és a módszertan validálása volt.
A javaslat lényegében a használaton kívüli heliosztátrendszerek számára tudományos "éjszakai munkát" biztosíthat, különösen a meglévő rendszerek támogatására, mint például a NASAatlas rendszerét (a földközeli aszteroidák felderítésére szolgáló teleszkópok gyűjteménye). Sandusky úgy véli, hogy ugyanez a módszer segíthetne az űreszközök követésében a Föld és a Hold közötti, nehezen megfigyelhető térben.
A heliosztátok a teleszkópokhoz képest meglehetősen olcsók, és már most is méretarányosan épülnek, ami megbízható eszközzé teszi őket az égbolt éjjel-nappal történő pásztázásához. "A naphőtükrök csak ülnek ott éjszaka" - tette hozzá Sandusky. "Akár ki is használhatjuk őket."
Forrás(ok)
