Egy hős új páncélban: Miért inspirál - és miért frusztrál néha az Oblivion Remastered
A 2006 márciusában megjelent The Elder Scrolls IV: Oblivion mérföldkövet jelentett az első személyű RPG-k között. A Bethesda Game Studios által fejlesztett játék - amely ma már olyan műfajmeghatározó címekről ismert, mint a Fallout 3, a Skyrim és a Starfield - akkoriban példátlan szabadságot kínált, élvonalbeli látványvilággal párosulva.
A történet a császár meggyilkolásával kezdődik, amikor a párhuzamos Oblivion birodalomból származó démoni Daedra elkezdi megszállni Cyrodiil tartományt. A játékosok egy hatalmas nyílt világot fedezhettek fel, különböző céhekhez csatlakozhattak, és saját karakterosztályaikat testre szabhatták. Az olyan klasszikusok mellett, mint a harcos, a mágus és az íjász, szabadon lehetett egyéni osztályt is létrehozni a semmiből.
A lenyűgöző technológia és a példátlan szabadság mellett az Obliviont - különösen elődeihez képest - könnyebben hozzáférhető játékrendszerei segítettek a mainstreambe katapultálni, így sok játékos számára minden idők egyik legnagyobb hatású RPG-jévé vált.
A remaster: egy klasszikus újragondolt, új megjelenéssel
2025. április 22-én végre eljött az idő: mintegy 19 évvel az eredeti játék megjelenése után a Bethesda a párizsi székhelyű Virtuos fejlesztővel együttműködve a játékosok új generációjára szabadította a szeretett RPG régóta várt remasterét. The Elder Scrolls IV: Oblivion Remastered hű marad a gyökereihez - és ez nagyon jó dolog. Az eredeti játék alapelemei megmaradtak, miközben a látvány és az életminőségi jellemzők a modern szabványoknak megfelelően frissültek.
A történet teljesen változatlan marad - az új párbeszédsorok és a további szinkronszínészek frissességet hoznak, miközben az eredeti szellemét is megőrzik. Érdemes megjegyezni: Az összes eredeti DLC-t tartalmazza a remaster - nagylelkű lépés a Bethesda részéről. Leginkább a két nagy bővítmény, a Shivering Isles és a Knights of the Nine teljes mértékben integrálva van.
A remaster most az Unreal Engine 5-öt használja, az eredeti Gamebryo motor elemeivel kombinálva a fizikához és az alapvető játékrendszerekhez. A technikai fejlesztések a következő funkciókat foglalják magukban:
- DLSS és képkocka generálás
- Ray Tracing, dinamikus megvilágítás és térfogati köd
- 4K felbontás és korlátlan FPS
Az eredetihez képest a remaster lényegesen több részletet, gazdagabb környezetet és sokkal csiszoltabb vizuális megjelenítést kínál. Ami a végigjátszásunk során kiemelkedett, azok az újratervezett karaktermodellek, a továbbfejlesztett arcanimációk és az érezhetően hatásosabb harcrendszer.
Játékmenet-változások - mi az újdonság?
Miközben a klasszikus Oblivion-érzés megmarad, a remaster egy sor átgondolt modern fejlesztést vezet be. A szintlépési rendszert például átdolgozták, és mostantól sokkal intuitívabb: a játékosok minden szintlépéskor szabadon oszthatnak be tizenkét attribútumpontot. Az eredeti játékban a szintlépéshez bizonyos fő képességek növelésére volt szükség, és ezt a folyamatot sok játékos nehézkesnek és nem intuitívnak találta.
Az új sprint funkció üdvözlendő újdonság, amely lehetővé teszi a játékosok számára, hogy sokkal gyorsabban haladjanak Cyrodiil hatalmas síkságain és sűrű erdeiben - igazi áldás a türelmetlenek számára. Ezáltal a felfedezés kevésbé lesz fárasztó, és a játék összességében gyorsabb tempót diktál. A fejlesztők a harmadik személyű perspektívát is javították a frissített HUD-elemekkel. Az eredetiben a váll fölötti kamerát inkább csak játékszernek éreztük. Most már az egész játék játszható ebből a nézetből, mindenféle játékmenetbeli hátrány nélkül.
Harcrendszer: Dinamikusabb és igényesebb
A harcrendszer jelentős változásokon ment keresztül: sokkal modernebbnek tűnik, miközben megőrizte nosztalgikus báját. Az újrakevert változat új mélységet ad az aktív állóképességi rendszerrel és a továbbfejlesztett blokkolással. A jól időzített blokkolással megtántoríthatod az ellenséget, és most még hatékonyabban csökkentheted a bejövő sebzést. A harc egy kicsit nagyobb kihívást jelent, de érezhetően kifizetődőbb is. Egy Dremora arcon csapása a harci kalapáccsal sosem lesz unalmas.
Az íjászat és a lopakodás észrevehetően javult
Az íjászat és a lopakodás is kapott némi fejlesztést. Az íjjal való lövések most sokkal kielégítőbbnek és hatásosabbnak érződnek. Az átdolgozott nyílfizika mellett, amely a találatokat valósághűbbé teszi, a remaster új találati animációkat és javított hangvisszajelzést is tartalmaz. Egy nyílvesszőt a gyanútlan banditák hátába lőni egyszerűen öröm, különösen, ha messziről, kielégítő puffanással ér földet.
Az új lopakodó mechanikát is okos és hatékony frissítésnek találtuk. Az eredetiben a lopakodás gyakran frusztráló volt, mivel az ellenség vagy túl későn reagált, vagy olyan módon, aminek semmi értelme nem volt. Most a látásra és a hangra adott reakciók sokkal következetesebbek, és az új lopakodási jelző egyértelmű visszajelzést ad arról, hogy felfedeztek-e téged.
Felhasználói felület - elegáns, de nehezen navigálható
A felhasználói felületet teljesen újratervezték, és most sokkal modernebbnek tűnik. Azonban szerettük volna, ha a Bethesda egy kicsit felhasználóbarátabbá tette volna. Például egy ellenség fosztogatásakor vagy az R billentyűt nyomjuk meg, hogy az összes tárgyat elvegyük, vagy az egérrel egyenként kattinthatunk mindegyikre. Kényelmesebb lenne, ha egyetlen gombbal végig tudnánk görgetni az ellenség leltárát. Sajnos ezt nem lehet beállítani. Valójában a felhasználói felület gombkiosztása egyáltalán nem testreszabható, ami itt határozottan hagy javítanivalót.
A remaster megtartja a régi hibák érintetlenül maradnak
Mint már említettük, a fejlesztők sikeresen megőrizték az eredeti szellemiségét - beleértve annak néhány hiányosságát is. Az olyan régi korlátok, mint a gyakori töltőképernyők és az egyszerű dungeon-dizájn továbbra is jelen vannak. Az ellenségek szintlépcsőzése szintén továbbra is probléma: mivel az ellenségek a játékossal együtt lépnek szintet, a karakterfejlődés gyakran kevésbé tűnik kifizetődőnek.
A nehézségi szintek is kiegyensúlyozatlannak tűnnek. Míg az "Adept" alig jelentett kihívást, az "Expert" hamar frusztrálóvá vált - és nem a jó értelemben. Ennek oka, hogy a módok közötti különbség pusztán a sebzésben van. A magasabb nehézségi szinteken több kárt szenvedsz el, miközben kevesebbet osztasz ki magadnak.
Gyönyörű, de igényes a hardverre
Vizuálisan a remaster egy kvantumugrás az eredetihez képest - de jelentősen magasabb rendszerkövetelményekkel jár. Tesztünkhöz egy RTX 4080 Superrel, Ryzen 7 7800X3D-vel és 64 GB RAM-mal felszerelt rendszert használtunk, az összes grafikai beállítás maximumán. Míg a dungeonok simán futottak, a nyílt világ felfedezése során teljesítményingadozással találkoztunk, ami elsősorban rövid akadozások formájában volt érzékelhető. A nyílt világban a képkockasebesség átlagosan 90 FPS körül mozgott. DLSS és Frame Generation nélkül azonban az FPS jelentősen csökkent.
Aki Tamriel csiszolt változatának felfedezését tervezi, hozzon magával egy megfelelően erős rendszert - vagy készüljön fel arra, hogy jelentősen csökkentse a grafikai beállításokat. Bugokra azonban továbbra is számítani kell. Bár a Redditen már keringenek a problémákról szóló beszámolók, a mi tesztfutásunkat leginkább néhány összeomlás és végtelen töltőképernyő érintette.
Következtetés: Az Oblivion Remastered egy hős új páncélban - de még mindig hordozza a régi sebeket
A világ szebb, a játékélmény kifinomultabb, és még a goblinok is valamennyire tiszteletre méltónak tűnnek most. Aki annak idején tágra nyílt szemmel bolyongott Cyrodiilban, azonnal újra otthon fogja érezni magát - furcsaságokkal együtt, beleértve azokat is, amelyek 2006-ban vitát váltottak ki.
Technikailag a remaster lenyűgözően elegáns grafikával és olyan modern funkciókkal, mint a Ray Tracing és a DLSS, de olyan kemény hardvert igényel, mint egy Nord a hóviharban. A régi tervezési hibák, mint az állandó töltőképernyők, a következetlen pályaskálázás és az ismétlődő dungeon-dizájn szintén bekerültek a remasterbe - a nosztalgia jelen van, de ugyanazok a durva élek is.
Röviden: Az eredeti rajongók számára a remaster kötelező vétel - feltéve, hogy van egy erős grafikus kártyád és kedveled a Bethesda régi báját. Az újonnan érkezőknek fel kell készülniük arra, hogy egy olyan korból származó szerepjátékot fognak megtapasztalni, amikor a tutorialok még inkább luxusnak számítottak, és a töltőképernyők rendszeres részei voltak az élménynek. Azok, akik el tudnak nézni ezek felett a hiányosságok felett, az RPG-történelem egy igazi darabját fogják élvezni - szebb, mint valaha, de ugyanolyan bátortalanul furcsa, mint korábban.
Forrás(ok)
Kép forrása: bethesda.net
