Egy ember a játékipar ellen: A Stop Killing Games cselekvésre készteti a kormányokat, majd kiég

Ami egy ember dühös reakciójaként kezdődött a Ubisoft The Crew törlésére, az mára több lábon álló nemzetközi kampánnyá nőtte ki magát a digitális játékok megsemmisítésének megakadályozására. Ross Scott Stop Killing Games nevű kezdeményezése - amely eredetileg egy videóesszé-tiltakozás volt - milliókat mozgósított, és segített jogi vizsgálatokat, politikai javaslatokat és nyilvános nyomást kiváltani az Atlanti-óceán mindkét partján. A legfontosabb fejlemények között említhetjük a fogyasztóvédelmi vizsgálatokat több országban, az európai polgári kezdeményezés széles körű támogatást kapott, valamint a jogi szakértők, a szabályozó hatóságok és a politikai döntéshozók növekvő érdeklődését.

Bár sok minden még bizonytalan - például a több mint egymillió uniós petíció aláírásának érvényessége vagy a Digital Fairness Act végleges szövege -, az európai digitális tisztességről szóló törvény-Scott fenntartja, hogy a mozgalom mindent megtett, ami reálisan elérhető volt. A kampány legtöbb útja most a "várakozás és a várakozás" fázisában van. A brazil jogi szemlélet a helyi értékesítési adatok hiánya miatt megrekedt, de az olyan kulcsfontosságú piacok, mint Németország, Franciaország és Ausztrália továbbra is nyomulnak előre. Eközben Scott visszalépett a frontvonalbeli szervezéstől, és a jövőbeni lobbitevékenységet politikai kapcsolatokkal rendelkező önkéntesekre és szövetségesekre bízta.

A személyes kiégés találkozik a reményteljes örökséggel

Egy mélyen személyes reflexióban Scott hónapokig tartó, megállás nélküli színfalak mögötti munkáról, kiégésről és frusztrációról számol be - nem a támogatókkal, hanem egy olyan rendszerrel kapcsolatban, amely még a megvásárolt digitális tartalmak törlését is lehetővé teszi. "Soha nem akartam, hogy ez legyen a hivatásom" - mondja - "de tudtam, hogy megbánnám, ha nem próbálnám meg" A fáradtság és a vágy ellenére, hogy visszatérjen eredeti projektjeihez, például a Ross's Game Dungeonhoz vagy a Civil Protectionhöz, elismeri, hogy ez egy egyedülálló hatású pillanat lehetett: "Egyik ilyen jogi vagy politikai akció sem létezne, ha nem nyomultunk volna akkor, amikor nyomultunk"

Bár Scott azt tervezi, hogy szükség szerint támogatja a fennmaradó jogi lépéseket, egyértelmű, hogy a jövőbeni erőfeszítéseknek - mint például a megfigyelőszervezeteknek vagy a közösség által vezetett felügyeletnek - önállóan kell növekedniük. Érdeklődését fejezte ki olyan projektek iránt is, amelyek statikus vagy félig interaktív AI-eszközökkel digitálisan rekonstruálják a "halott" játékvilágokat, utalva arra, hogy még ha a játékok el is vesznek, azok magával ragadó környezete megőrizhető az utókor számára.

Törlések és cenzúra: több védelemre van szükség

Bár a Stop Killing Games elsősorban a mindig online játékok játszhatatlanná válására összpontosított, a Steam és az Itch.io eltávolításával kapcsolatos közelmúltbeli események kiszélesítették a témát. Scott tisztázza, hogy bár a kampány jelenleg nem foglalkozik az áruházak törlésével vagy a pénzügyi cenzúrával (pl. a Visa vagy a PayPal által), az alapvető jogi változtatások segíthetnének biztosítani, hogy a felhasználók a jövőben is visszatölthessék és játszhassák a megvásárolt játékaikat - még akkor is, ha a támogatást visszavonják.

Figyelmeztet azonban arra, hogy a jogszabályokon kívül semmi sem fogja teljesen megakadályozni a játékok törlését a listáról, mivel a platformokat nem lehet arra kényszeríteni, hogy továbbra is értékesítsenek egy címet. Szerinte az ideális eredmény egy olyan rendszer lenne, amelyben a kiadóknak megfelelő figyelmeztetést és offline mentési hozzáférést kell biztosítaniuk, mielőtt egy játék elérhetetlenné válik. "Az egyértelmű címkézés nem véd semmit, ha a játék már nem létezik" - állítja.

Következtetés: a vásárlás nem tulajdonlás - és talán a kalózkodás mégsem lopás

Ross Scott Stop Killing Games kampánya rávilágított a modern digitális kereskedelem alapvető hibájára: a játék megvásárlása gyakran nem jelent mást, mint a kiadó belátása szerinti hozzáférés bérlését. Amikor egy fizetett termék távolról, jogorvoslat nélkül törölhető, a kalózkodás elleni erkölcsi érv üres - különösen akkor, ha a megőrzőknek és a játékosoknak nincs jogi alternatívájuk. A kampány még nem győzte le a játékpusztítást, de feltörte a tulajdonlás illúzióját, és arra kényszerítette a törvényhozókat és a nyilvánosságot, hogy számoljanak el egy kényelmetlen igazsággal: ha nem tarthatod meg, amiért fizettél, akkor pontosan mit is vettél? És ki lop valójában kitől?