Az első Gamescomom: cosplayerek, buli hangulat, DnD, Schweinsteiger – és tündék a szupermarketben

Hű, ez a kiállítás őrülten zsúfolt és hangos, hamarosan még a karácsonyi vásárnál is rosszabb lesz. Ha magad is ki akarod próbálni egy nagy sikerű játékot, 30, 45 vagy akár 60 percet is sorban kell állnod, és az emberek szívesen töltenek el 20 percet a sorban csak azért, hogy ingyen csokit kapjanak. Ezen kívül mindenhol csak előzeteseket és plakátokat látsz – egy hatalmas reklámrendezvény!

Szándékosan úgy akartam megélni az első Gamescomomat, hogy inkább magánlátogatóként, mint munkából résztvevőként járjam végig a kiállítási csarnokokat, és inkább egy látogató széles körű látásmódjával nézzek körül, mintsem potenciális B2B-kapcsolatokat keressek. Ez eleinte nem sikerült túl jól, de a második naptól kezdve egyre jobb lett. És ekkor kezdtem egyre jobban élvezni a kiállítást.

Mindenképpen szánni kell rá egy kis időt. Akinek kedve támadt kipróbálni az új Witcher-játékot, annak valószínűleg 45–60 perc türelemre volt szüksége, míg én „csak” 20 percet vártam, hogy kipróbálhassam az új osztályt a Path of Exile II-ben. Aki ingyenes Subway-bagettre vágyott, remélhetőleg talált valamit nassolni a hosszú várakozás alatt. És még mindig nem értem, miért állna bárki is 15 percet sorban csak azért, hogy egy nyereménykerék döntse el, fehér vagy barna Duplo csokit kap-e.

De főleg a legnagyobb sikerszériáktól távol is rengeteg felfedeznivaló van: a szabadtéri területen nyugodtan megcsodálhatod az összes rajongói cosplayert, miközben ebédelnek, míg a földszinten kisebb képzési akadémiák, egyetemek és egyéb kiállítók mutatják be magukat és ötleteiket. Az IT- és játékipari álláslehetőségekről is tájékozódhat az ember. Ráadásul vannak menő, jól ismert játékok ihlette díszletek, óriási videóképernyők, 3D-nyomtatási foglalkozások és még sok más.

És azt sem láthatja az ember minden nap, hogy egy csapat manó, varázsló és szörnyeteg hirtelen a Gamescom melletti Lidlben sétálgat.

Mindenekelőtt az International University által szervezett DnD próba-játékról volt szó. Az IU dungeon masterje, aki igazán beleélte magát a szerepébe, egy gonosz goblinfőnökként egy veszélyes dungeonba vetett minket, és elküldött minket, hogy szerezzünk neki aranyat.

Aztán ott voltak a sok-sok menő díszlet és jelmez. A számtalan cosplayer – mind azok, akiket kifejezetten a kiállításra szerződtettek, mind a jelmezbe öltözött magánlátogatók – hihetetlenül meggyőzően és egyes esetekben nagyon menően néztek ki.

Ó, és a meglepetésvendégnek számító egykori labdarúgó, Bastian Schweinsteiger megtekintette az új Fifa… bocsánat, FC-t, miközben egy profi filmes stáb kísérte minden lépésénél, a rajongók pedig magasra emelték okostelefonjaikat.

Aztán jöttek a táblák és a nagyobb pályák, amelyek a Rocket League koncepcióját a való világba hozták, távirányítású autók és softball-labdák segítségével.

És ott volt még a Gamescom Camp is – elvégre bárki elmehet egy szállodába. De a táborról és annak fesztiválhangulatáról szóló benyomásaimat talán hamarosan egy másik cikkben osztom meg.

Mint játékrajongónak egyszerűen muszáj legalább egyszer részt venned a Gamescomon. A legjobb, ha magánlátogatóként mész, lehetőleg barátokkal, szánj rá bőven időt, és esetleg kombináld az utazást a táborral is. Így kétszer annyit élvezhetsz a játékokból és a fesztivál hangulatából. A legfőbb élményt nem feltétlenül maguk a játékok jelentik, hanem a körülöttük uralkodó hangulat és az a lehetőség, hogy kapcsolatba kerülj olyan sok emberrel, akik ugyanolyan (vagy még nagyobb) szenvedéllyel rajonganak a játékokért.

Másrészt, ha általában nem vagy oda a kiállításokért, vagy kifejezetten a játékokért, akkor valószínűleg a hangos, csillogó és rendkívül zsúfolt Gamescomon sem fogsz túl jól érezni magad.

Visszajövök-e? Talán nem, talán igen – ki tudja. De pár nap alatt rengeteg élményben volt részem, és örülök, hogy legalább egyszer láthattam.