Az MSI 5,090 dolláros RTX 5090 Lightning Z megrepedt a hősokkoktól a 2,500W-os BIOS teszt során

Az MSI GeForce RTX 5090 Lightning Z nem a mindennapi játékokhoz készült. Az 5090 dolláros árcédulával a kártya vagy a hardcore gyűjtőknek, vagy - reálisabban - a benchmark-rekordokat kergető extrém túlhajtóknak szól. A YouTuber Alva Jonathan kezében pontosan ezt tette, amíg egy agresszív BIOS és egy hirtelen hőingadozás meg nem repesztette a GPU magját, megölve az egyik mintát a kísérlet közepén.

Jonathan részt vett a RTX 5090 Lightning Z korai szakaszától kezdve. Az MSI Taiwan 2025 augusztusában kereste meg őt, hogy konzultáljon a kártya fejlesztésével kapcsolatban, és először két korai, hűtők nélküli NYÁK-mintát küldött neki, majd három kiskereskedelmi egységet. A kezdeti teszteléshez egyedi hűtési megoldást épített, mielőtt végül áttért a folyékony nitrogénre (LN2).

A kártya mind árában, mind kialakításában kiemelkedik a szokásos RTX 5090-es modellek közül. Papíron egyértelműen versenyképes túlhajtásra tervezték. A legfontosabb jellemzők közé tartoznak:

• Kettős 12V-2x6-os tápcsatlakozók;
• Akár 1000 W-os teljes teljesítményhatár (csatlakozónként 600 W);
• 40 fázisú VRM a nagy áramellátás érdekében;
• Dedikált 2500W-os XOC BIOS a versenyképes túlhajtáshoz;
• A hagyományos hátlapot felváltó integrált 8 hüvelykes kijelző a telemetriai kijelzésekhez.

Jonathan azzal kezdte, amit az ilyen kategóriájú hardverekhez képest már-már szerény túlhajtásnak lehetne nevezni: 3.25 GHz 1,05V-on. A kártya még ezen a szinten is több mint 700 W-ot fogyasztott.

A 3DMark Port Royalban 800W-os teljesítménykorlátozással a Lightning Z 43 112 pontot ért el. Összehasonlításképpen: az MSI RTX 5090 Suprim Liquid korábban 40 000-41 000 pontot ért el, míg egy normál RTX 5090 jellemzően 36 000-37 000 pont körül landol. A GPU a futás során 772 W-os csúcsot ért el, a teljesítmény egyenletesen oszlott el mindkét 16 tűs csatlakozón.

Hogy tovább nyomja, Jonathan összeállt az ARX-szel (arxidmedia), és áttért az LN2-hűtésre. A GPU stabil működési ablakon belül tartása még folyékony nitrogénnel is nehéznek bizonyult. A maggal érintkező hűtőborda -40°C-ot mért, maga a GPU azonban pozitív tartományban maradt, terhelés alatt akár 9°C-ra is felmászott. 1,12V-os és 3,42 GHz-es órajelen a fogyasztás meghaladta az 1000W-ot.

LN2 alatt a biztonságos működési tartomány szűknek tűnik - nagyjából 0°C és 15°C között. Az egyik futás során a hőmérséklet elérte a 21°C-ot, és a rendszer azonnal összeomlott.

Néhány benchmark elnézőbb volt. A GPUPI-ban Jonathan rövid időre elérte a 3,6 GHz-et 0°C körüli hőmérsékleten. A csapat végül 3,5 GHz-en állapodott meg, mint stabil működési ponton, és a Geekbench 5-ben 683 433 ponttal megdöntötte a HWBot világrekordját a GPU számítási teljesítményében. Ez az eredmény még mindig áll.

A fordulópont akkor következett be, amikor a csapat átváltott a 2500 W-os XOC BIOS-ra. Egy korábbi verzióval dolgoztak, amely állítólag túl gyorsan túl nagy feszültséget alkalmazott.

Alig 1,2 V-os feszültségnél - ami LN2 alatt kezelhető, de 25 °C körüli környezeti hőmérsékleten kockázatos - az egyik GPU katasztrofálisan meghibásodott. A mag láthatóan megrepedt, valószínűleg a hősokk miatt. A lapka egyik része rendkívül hideg maradt, míg egy másik részen forró pont alakult ki, ami olyan hőmérsékleti egyensúlyhiányt okozott, amelyet a szilícium nem tudott elviselni.

Nagyjából 5000 dollár veszett oda egyetlen pillanat alatt. A kártya többi alkatrésze sértetlen maradt, ami azt jelenti, hogy a kártya elméletileg újraéleszthető lenne egy donormaggal.

Annak ellenére, hogy a Geekbench 5 világrekordot biztosította, Jonathan nem tudta megdönteni a többi célt, beleértve a 3DMark Solar Bay Extreme-et. Jonathan még négy további mintával rendelkezik a további teszteléshez, és tervezi a hűtők rögzítésének javítását. Azt is jelezte, hogy a jövőbeli kísérletekhez esetleg visszatér egy stabilabb kiskereskedelmi BIOS-hoz.