Az EU "csevegőellenőrzése" ismét eltolódik: A dán kompromisszum a nagykövetek felé halad, a kritikusok a kockázati szabályokon keresztül történő "hátsó ajtós" szkennelésre figyelmeztetnek

A Tanács bűnüldözési munkacsoportjának ( ) nemzeti tisztviselői november 12-én üléseztek és több politikai tájékoztató és a médiában megjelent beszámoló szerint széles körű támogatást nyújtottak a gyermekek szexuális zaklatásáról szóló uniós rendeletről szóló, Dánia által vezetett felülvizsgált kompromisszumnak (amelyet gyakran "csevegés-ellenőrzésnek" neveznek). A tervezet eltörli a kifejezett, kötelező felderítési utasításokat, de a 4. cikk szerinti "kockázatcsökkentő intézkedésekre" vonatkozó kötelezettségekkel egészíti ki. Ez a módosítás most várhatóan a COREPER (az uniós országok nagykövetei, azaz az Állandó Képviselők Bizottsága) elé kerül megfontolásra

A dán szöveg eltörli a magánjellegű kommunikáció átvizsgálására vonatkozó korábbi, szigorú megbízást, és az észlelést "önkéntesnek" nevezi, miközben a 4. cikk értelmében a nagy kockázatot jelentő szolgáltatásokat "minden megfelelő kockázatcsökkentő intézkedés" végrehajtására kötelezi; a kritikusok szerint ez a gyakorlatban felhasználható az átvizsgálás előírására, többek között a végponttól végpontig titkosított szolgáltatások esetében is. A szakpolitikai magyarázatok olyan felülvizsgálati mechanizmusokra és végrehajtási eszközökre is felhívják a figyelmet, amelyek az "önkéntes" címke ellenére erős ösztönzőket teremthetnek az átvilágítási eszközök bevezetésére

A végponttól végpontig terjedő titkosítást úgy tervezték, hogy csak a feladó és a címzett tudja elolvasni az üzeneteket; a szkennelés általában a tartalom ellenőrzését jelenti, mielőtt az a felhasználói eszközökön titkosítva lenne, ami a biztonság hívei szerint gyengíti a magánélet és a rendszer biztonságát. A Parlament korábbi álláspontja elutasítja az általános, válogatás nélküli szkennelést, és a titkosítás védelmére törekszik. Ez potenciális összeütközéshez vezethet, ha a Tanács a 4. cikkre támaszkodva a kliensoldali szkennelés felé tereli a szolgáltatókat. 2024 áprilisában továbbá a Contexte által ismertetett, kiszivárgott tervezet szerint jelezte, hogy az uniós belügyminisztériumok a szakmai számlák és a "bizalmas információk" esetében mentességet kérnek a tömeges szkennelési rendszer alól, ami Patrick Breyer európai parlamenti képviselő és jogvédő csoportok kritikáját váltotta ki a kettős mérce vélt érvényesülése miatt.

A Bizottság 2022 májusában javaslatot tett a CSAR-ra, hogy állandó keretet hozzon létre a gyermekekkel szembeni visszaélésekkel kapcsolatos anyagok felderítésére, bejelentésére és eltávolítására, beleértve egy uniós központot is; a viták középpontjában kezdettől fogva a tömeges szkennelés és a titkosítási kockázatok álltak. A Tanácsban és a Parlamentben 2023-ban és 2024-ben többször is vitát folytattak, de az álláspontok nem közeledtek egymáshoz. 2025 októberében a mandátumok szigorítása megrekedt, amikor nem sikerült minősített többséget szerezni, ami arra késztette Dániát, hogy a jelenlegi kompromisszumra térjen át

Az új tervezet elemzései szerint a 4. cikk arra kötelezi a magas kockázatúnak ítélt szolgáltatókat, hogy "minden megfelelő kockázatcsökkentő intézkedést" hajtsanak végre, ami magában foglalhatja az ismert és új anyagok készülékeken történő átvizsgálását; a kampányolók szerint ez "de facto" felderítést jelent, anélkül, hogy megneveznék azt. A kommentárokban az is aggodalomra ad okot, hogy a személyazonosság/életkor-ellenőrzési horgok teljesen felszámolhatják az anonimitást. Ez potenciálisan rosszabb következményekkel járhat az újságírókra, aktivistákra és bejelentőkre nézve.

Ha a COREPER jóváhagyja a szöveget, a miniszterek elfogadhatják a Tanács álláspontját, és háromoldalú tárgyalásokba kezdhetnek az Európai Parlamenttel, hogy megpróbáljanak végleges megállapodásra jutni; az időzítés meglehetősen szoros, mivel Dánia elnöksége decemberben lejár, Lengyelország pedig januárban veszi át az elnökséget. A megfigyelők arra számítanak, hogy a tárgyalások megkezdésekor a titkosítási biztosítékok, az esetleges átvilágítás hatóköre és az EU Központjának szerepe lesz a központi tárgyalási pont.

Az adatvédelmi és digitális jogokkal foglalkozó csoportok arra figyelmeztetnek, hogy az "önkéntes plusz kockázatcsökkentés" nyomást gyakorolhat a platformokra, hogy megfelelőségi menedékként szkennelésre kényszerítsék őket, ami kifejezett megbízás nélkül is ronthatja a titkosítást. A semlegesebb felszólalók szerint nem lesz automatikus, az egész EU-ra kiterjedő, mindenki üzeneteit érintő szkennelés, hacsak nem fogadnak el hivatalosan egyetlen elfogadott törvényt, és a Parlament megközelítése szerint a szkennelésre csak a bíróság vagy független hatóság által esetről esetre jóváhagyott, konkrét, időben korlátozott utasításokkal kerülhetne sor. Mindenesetre a jövőbeni szkennelési rendszereknek (ideális esetben) meg kell majd felelniük a EU Chartában foglalt jogoknakkülönösen a magánéletről és a kommunikációról szóló 7. cikkel, valamint a személyes adatokról és a független felügyeletről szóló 8. cikkel.