A mesterséges intelligencia azt mutatja, hogy a galaxisunk középpontjában lévő szupermasszív fekete lyuk a Föld felé mutat

Az égbolt megfigyelésével a csillagászok továbbra is számos felfedezést tesznek, mint például a ez a Kuiper-öv mögött rejtőző bolygó. De nemrég a Tejútrendszer középpontja felé tartva a kutatók jelentős áttörést értek el az ott uralkodó szupermasszív fekete lyuk megértésében.

Az évek során óriási fejlődést elért mesterséges intelligencia és az elosztott számítógépes szimulációk segítségével sikerült bizonyos pontossággal meghatározniuk ennek a fekete lyuknak a forgási sebességét. Megjelent a Astronomy & Astrophysics című folyóiratban, a csillagászat világában ez a jelentős előrelépés egy neurális hálózaton alapul, amelyet a fekete lyukak több, számítógéppel generált szimulációjának felhasználásával képeztek ki.

A alatt a folyamatuka Bayes-féle megközelítést alkalmazták az adatok hibahatárának becslésére. Ez lehetővé tette számukra, hogy az Event Horizon Telescope által végzett megfigyeléseket reális modellekkel hasonlítsák össze.

Ennek a technikának a segítségével felfedezték, hogy a galaxisunk középpontjában lévő 12 millió kilométer átmérőjű szupermasszív fekete lyuk, a Sagittarius A* csaknem maximális sebességgel forog. De ez még nem minden, mert a forgástengelye is bolygónk, a Föld felé irányul.

Ennek következtében ez a felfedezés nagy port kavart a tudósok körében. El kell mondani, hogy a fekete lyukak viselkedéséről alkotott elképzelések egy része megdőlt a megfigyelés hatására, és az eddigi elméleteket ennek megfelelően kell majd módosítani.

Meg kell azonban jegyezni, hogy bár a mesterséges intelligencia számos bravúrra képes, hibázni is képes. A kísérlet szemtanúinak pedig további kutatásokat kell végezniük, és a nagy teljesítményű számítástechnikai eszközök segítségével mélyebben el kell mélyedniük a megállapításaikban, hogy többet tudjanak meg.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy a az EHT a világ minden táján található, összehangoltan működő eszközök hálózata. Az EHT pedig hosszú, akár milliméteres elektromágneses hullámokat használ a fekete lyukat körülvevő fotonok sugarának mérésére.

Ez a nagyon hosszú bázisvonalú interferometriának is nevezett technika azonban rendkívül érzékeny az interferenciára és a vízgőzre. Ez nagyon megnehezítheti a kutatók számára a kapott eredmények értelmezését.