A Severance 1. évadának értékelése: A szatíra, a sci-fi és az identitás hátborzongató keveréke
Apple A TV+ Severance című, Ben Stiller által nyugtalanító precizitással rendezett filmje egy zseniálisan hátborzongató előfeltevésre épít: mi lenne, ha a munkád és a magánéleted teljesen elválna egymástól? A titokzatos Lumen Industries alkalmazottai olyan műtéti eljárásnak vetik alá magukat, amely kettéosztja a tudatukat: az "innie-k" csak a munkában élnek, míg a "outie-k" a jó életet élik meg.
Mark (Adam Scott), aki felesége halálát gyászolja, a leválasztást választja, hogy fél ébrenléte alatt elmeneküljön a gyász elől. Az eredmény egy meglehetősen bizarr kísérlet a munka és a magánélet kényszerű egyensúlyának megteremtésére: az egyik én megvédi magát a fájdalomtól, míg a másik csapdában marad a végtelen vállalati hurokban.
Identitás és szabad akarat
A sorozat lassan kibontja egy ilyen szakítás pszichológiai és filozófiai költségeit. Helly (Britt Lower), a Lumen új alkalmazottja egy konferenciaasztalon ébred emlékezet nélkül, és azonnal megkérdőjelezi a létezését: "Vajon én vagyok a jószág... Élelemnek neveltek?" A felmondási kísérletei, valamint a Lumenből való menekülése aláhúzzák a Lumen rendszerén belüli ügynöki képességek dermesztő hiányát.
Eközben a létesítmény egy másik részében szerelem bontakozik ki Irving (John Turturro) és Burt (Christopher Walken) között, akik között gyengéd kapcsolat alakul ki, ami a "kinti" életükben elrejtett mélyebb sebekre utal. A több történetszál túlmutat a vállalati szatírán, és az identitás, az emlékezet, valamint a szabad akarat feltárásába vérzik.
Elválás és szatíra
A Severance egyben a késői kapitalizmus irodai kultúrájának éles paródiája is. Dylan (Zach Cherry) az értelmetlen munkahelyi díjak... ujjcsapdák, karikatúrák és csecsebecsék megszállottja, miközben a csoportképek és a kötődési gyakorlatok elfedik a Lumen rosszindulatát.
Hogy valójában mit is csinál a Lumen, az első évad során nem derül ki; az alapítója iránti szektaszerű tisztelet, amelyet Harmony (Patricia Arquette) és furcsán vidám és bombasztikus helyettese, Milchick (Tramell Tillman) erőltet, azonban baljós szándékokra utal. Adatmunkájuk ismeretlensége csak fokozza a rettegést.
Előadások és rendezés
A szereposztás kifogástalan. Adam Scott csendes, mindenes jelenléte lehorgonyozza a történetet, Patricia Arquette pedig hideg tekintélyt sugároz Lumen fegyvertelen vezetőjeként. Turturro és Walken meglepő érzelmi súlyt képviselnek, Tillman Milchickje pedig éppoly félelmetes, mint amilyen hipnotikusan nézhető.
Stiller minimalista díszletterve, steril folyosói és gondosan ferde kameramunkája felerősíti a szürreális hangulatot, Charlie Kaufman, Wes Anderson és Orwell műveit idézve, mégis a sorozat sajátos és eredeti marad.
A Severance folyamatosan építkezik, folyamatos lassú égetéssel oldja fel a rejtélyt..... Különösen, amikor egy magát Mark egykori kollégájának, Petey-nek (Yul Vazquez) kiadó férfi felfedi, hogy átesett a reintegráción - amit lehetetlennek tartanak -, a sorozat sötétebb fordulatot vesz. Az ő figyelmeztetése Lumen "szörnyű céljáról" egy hagyományosabb sci-fi thriller-szálat ad az egzisztenciális horror ellensúlyozására.
Következtetés
A Severance egyszerre intellektuálisan szigorú és meglepően vicces. A vállalati rituálékról szóló szatírája és az én természetéről szóló elmélkedései mérsékelten vannak megspékelve abszurd humorral, ami megakadályozza, hogy a sorozat tiszta kétségbeesésbe süllyedjen. Bár lassan indul, a sorozat az utóbbi évek egyik legjellegzetesebb televíziós drámájává fejlődik. A gyönyörűen játszott, hátborzongató magabiztossággal rendezett és precízen megírt Severance nemcsak a Apple TV+ legeredetibb drámája, hanem az identitás egyik legelgondolkodtatóbb felfedezése is a televízióban.
Vigyázzanak a Severance 2. évadának hamarosan megjelenő kritikájára.
